Ne szorongj túl sokat a létszámokon

Sokszor a számokkal mérjük, hogy mennyire áldott vagy eredményes a szolgálatunk. Ez oda vezet, hogy nem azokra koncentrálunk, akik jelen vannak, hanem akik távol maradtak. Alább egy rövid kutatás minden ifi munkás megnyugtatására… 🙂

Akár az elején vagyunk az ifi munkának, akár már évek óta szolgálunk, sokszor hatással tudnak lenni ránk a számok. Mennyien jönnek el? Hol maradnak a többiek? Miért csak ennyien vagyunk? “Milyen jól mutatna, ha többen lennénk….” “Ők is jobban éreznék magukat, ha többen lennénk….” “Legalább lenne valami kézzelfogható a szolgálatunkra nézve…” Nem tudom miért van, hogy újra meg újra a számok hatnak ránk, talán a minket körülvevő versenyszféra növekedési kényszere és a felmutathatóság párosa eredményezi ezt. Mindenesetre ez sokszor fojtogató lehet. Isten gondviselésének és aktív jelenlétének bizonyítéka viszont, hogy többször eljön az a pillanat is, hogy ebben nyugvó pontra lehet jutni, békesség tud születni a vezetőben és elengedi ezt.  Volt amikor a létszám faktor már annyira meghatározta a hangulatomat, hogy amikor kevesen voltunk, kedvem sem volt megtartani az alkalmat. Akkor fordult át bennem valami a számokkal kapcsolatban, amikor észrevettem, hogy ezáltal többet koncentrálok azokra, akik nincsenek jelen, mint akik jelen vannak, mert a hiányzókat hiányolom…. Így pedig a jelenlévők kevesebb figyelmet, értékesség érzetet kapnak és lehet még az ő kedvük is elmegy attól, hogy jöjjenek. Ördögi körforgás ez! De minek?

Ráadásul arra is rájöttem, hogy ez előny is lehet, ha kevesebben vagyunk. Ugyanis, ha nem projekt orientált és nem program orientált az ifi szolgálatunk (bővebben erről itt) , hanem kapcsolat centrikus és tanítványozásra törekszik, akkor még előny is, ha kevesen vagyunk…. 🙂 Felszabadító volt rájönni, hogy azok is fontosak, akik jelen vannak, nemcsak mindig a hiányok felől lehet közelíteni.

De, ha ez mégsem lenne elég, akkor ma adok egy kis tudományos buzdítást is. Létszámokról, átlagokról, heti résztvevőkről írok nemzetközi és magyarországi összesítést. Miért? Csak egy kis megnyugvás végett, hogy ne érezzük magunkat szorongva, ha a mi ifinkbe kevesen járnak, ne erősítsük magunkat abban, hogy a létszám a lényeg, az alapján ítélnek meg minket, hogy mennyien vagyunk….

Angliában a Youthscape 2054 gyülekezet ifjúsági munkáját térképezte fel. Szerepelt köztük falusi, kisvárosi, nagyvárosi közösség is. Többek között az átlaglétszámokra kérdeztek rá és a következő ábra rajzolódott ki:

ifisek létszáma - anglia.png

A kutatásban arra kérdeztek rá, hogy heti rendszerességgel mennyi fiatal és gyermek jár a gyülekezet közösségébe. A fenti kutatásból látszik, hogy a gyülekezetek nagy részében 1-10 fő közötti a résztvevői létszám. A kutatás arról is beszél, hogy a gyülekezetek 1/8 -ában az utóbbi 12 hónapban csökkenés, a 2/8-ában pedig növekedés volt észlelhető a 11-18 éves korosztályban.

“Huh, nemcsak nálunk van ezek szerint kis létszámú IFI, de jó……”

Érdekes viszont, hogy ezt követően azt is megkérdezték tőlük, hogy szerintük mire lenne szüksége a gyülekezetnek, szolgálatnak ennek tudatában? Rengeteg féle válasz érkezett 15 / 38 / 72 %-os arányokban, de csupán 2,6 % említette, hogy imádságra lenne szükség  a szolgálaton, szolgálókon belül. És mindössze 7% válaszolta, hogy Isten útmutatására. Ahogy a számok megkötnek, szerintem a módszerek is meg tudnak. Számomra emlékezetes maradt a példa, hogy az imádság milyen sűrűn háttérbe szorul….. Figyelmeztetés a mi számunkra is….

Ez volt Anglia, de mi Magyarországon élünk, úgyhogy készítettem egy itthoni kis kutatást is. A korrektség kedvéért megjegyzem, hogy ez egy Református Egyházon belül készült kutatás, ami reprezentatív. 2014-ben a Károli Gáspár Református Egyetem nyolc hallgatója telefonos lekérdezést végzett az MRE címtárában szereplő gyülekezetekből véletlen mintavétellel kiválasztott 400 gyülekezet körében.

06.png

Átlagosan a felmérés szerint a gyülekezetekben 1 IFI működik, a megkérdezettek egyharmadában van több, mint 1 IFI csoport. Azokban a gyülekezetek, ahol van IFI, ott 48%-ában 1-10 fő közötti a részvétel (ismét juhuuu). De a fenti diagramban láthatjuk, hogy az összes közösség csupán 35%-ában van IFI, így a maradék 65% -ban nem járnak a fiatalok hetente IFI alkalmakra, mivel nincs is számukra.

Ha most vigasztalni szeretnénk magunkat, hogy hétről-hétre törekszünk, imádkozunk, szívünket-lelkünket beletesszük ebbe a szolgálatba, akkor a számok vigasztalnak is egy kicsit….

Számokról volt szó, bátorítás volt a cél, szabadulás a megkötözöttségekből. Így, ha elolvastad ezt a cikket, akkor nyugodtan ki is törölheted a fejedből, mert akár ahhoz is vezethet, hogy te magad is elkezdesz örülni, hogy de jóóó, nálunk ennél többen vannak, de jó, nálunk legalább vannak és ez megint csak azt eredményezi, hogy a számoktól függünk, pedig ettől akartunk szabadulni.. 🙂

 

Kapcsolódó cikkek:
Miért tartsunk ifit? – 3 leggyakoribb téveszme
Mennyire fontos az ifi munka ma Magyarországon? 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s