Íme pár kérdés, ötlet és gondolat, hogy mitévők legyünk, ha csak maroknyi emberből áll a közösségünk. Kik segítenek a növekedésben? Mi akadályozza a növekedést? Mitévő legyek, ha már nem is jönnek, mert annyira kevesen vannak? Íme egy kis gondolatébresztő…

A baj az, hogy nagyon rá tudunk állni a számokra ‒ különösen, ha azok vagy nagyon alacsonyak, vagy nagyon kiemelkedőek ‒ mégis, akármilyen nehéz, a számoknak nem szabad elvonniuk a figyelmünket. Persze szeretnénk annyi fiatalt látni megérintve Isten átformáló szeretetétől, amennyit csak lehet, de nem azok kárára, akik már ránk bízattak. Volt már, hogy azon vetted észre magad, hogy azon sajnálkozol, miért nincs az alkalmon X, Y és közben eltelt egy egész ifi, és azok, akik meg jelen voltak nem is kaptak tőled minőségi figyelmet? Velem rengetegszer előfordult. Kiábrándító és szembesítő is volt egyszerre. Tehát igazítsd a szolgálatodat elsősorban azok felé, akik jelen vannak, és elsőként az ő szükségeiket nézd, s csak aztán kifelé.

De a kérdés az volt, hogy mitévő legyek, ha kevés az ifisem? Éppen ezért nem lényegtelen, hogy olyan ifi alkalmaink legyenek, amikre újak is érkeznek. Ez hogyan lehetséges?

Hála Istennek már van egy adag potenciális hírmondód, mégpedig az a kis csapat helyi fiatal, akikre azt mondtuk, hogy túl kevesen vannak.

Nekik mind vannak barátaik, és azoknak a barátoknak mind vannak érdeklődési köreik, szóval kérdezd meg az ifiseidet, hogy milyen alkalmakat és programokat szervezhetnétek, ami érdekelhetné a barátaikat is. Ez a lehető legegyszerűbb tanácsnak hangzik a világon ‒ de milyen gyakran élünk vele? Segíts az ifiseidnek kapcsolódni a barátaikhoz, és egész magától értetődően fog növekedni a közösséged.

Tegyétek fel az egyik ifin ezeket a kérdéseket:

• Milyen lenne az az ifi, amire elhívnád a barátodat?
• Mi kell ahhoz, hogy el is hívd egyszer a barátodat?
• Te melyik ifin érezted azt eddig, hogy erre jó lett volna, ha eljön a barátom?
• Te mitől éreznéd magad még inkább otthonosan egy ifi alkalmon? Mitől jó szerinted egy alkalom?
• Mitől marad mégis ez egy keresztyén közösség, és mi biztosítja, hogy nem válik bármilyen más közösségi találkozóhoz hasonlóvá?

Tegyétek fel ezeket a kérdéseket, és ötleteljetek, hogy milyen alkalmakat és programokat szervezhetnétek, ami érdekelhetné a barátaikat is. Íme pár példa, ami egyszerű, olcsó és mégis beválhat. Elmenni a természetbe egy kalandra (nappal vagy éjszaka) ingyenes, a kültéri sportok szervezése minimális felszerelést és egy zöld felületet igényel. Összejönni és földön ülve Bibliát tanulmányozni nem kerül semmibe. És persze mindehhez idő kell. De az idő amúgy is kell, ha szeretnéd, hogy a fiataljaid úgy érezzék, hogy nemcsak a program fontos, amit szervezel nekik, hanem ők maguk is. Ne feledd, ezek egy blog ötletei, inkább a fiataljaidat kérdezd meg ugyanerről. Akkor sokkal jobb válaszokat kapsz és a helyi körülményekhez is jobban igazodnak!

A fenti két ötleten túl pedig tarthatunk egy rövid önreflexiót is. A programjaink, témáink, szóhasználatunk, beszélgetéseink, játékaink, térkialakításunk alkalmas arra, hogy egy újonnan érkező otthon érezze magát, ne idegenként? Kiket vesz figyelembe az ifimunkánk? Elsősorban azokat, akik jelen vannak? Oké. Csak azokat, akik jelen vannak? Nem oké.

Az egyik legnagyobb hiba, hogy kizárólag azoknak tervezünk, akik már jelen vannak, ahelyett, hogy a kint lévőket is üdvözölnénk.

Attól, hogy nincsenek újak az alkalmainkon, attól, hogy kevesen vagyunk, még beszélhetünk úgy, mintha kívülállók is jelen lennének. Ezt ugyanis hallják, érzékelik a jelenlévő fiatalok és elindul bennük a gondolat, hogy ilyen helyre már szívesen hívom a barátaimat. Attól, hogy kevesen vagyunk, még van lehetőségünk azon gondolkodni vezetőként, hogy mi szólítaná meg a környékbelieket, mi szólítaná meg az ifisek barátait, és miben szenved hiányt a szolgálatunk. Ehhez persze idő kell és megállás, átgondolás, amit a legnagyobb kihívás ma megejteni. De a kihívás a miénk! A kérdés: elfogadod-e ezt a kihívást?

(Martin Saunders: Youth Work from Scratch c. könyve 159. oldal alapján)

Kapcsolódó cikkek:
Ne szorongj túl sokat a számokon