Neked is van mit mesélned az előző évről? Ja, vagy pont hogy nincs…? Az ifitábor kimagasló lehetőség, hogy megélhessük a közösség erejét, osztozhassunk egymás örömében vagy fájdalmában, és felfedezzük, hogy mennyi minden köt és kötött össze minket egész végig az elmúlt másfél évben is!

Ha szereted az önismereti munkát, és bátor vagy a saját szinteden alkalmazni ezt a fiatalok közt, vágj bele! Tervezd az egyik estét összegzősre! Az önismeretben hatalmas szerepe és ereje van ehhez hasonló biztonságos térben zajló közösségi alkalmaknak. A szélnek eresztés képessége fontos összetevője a mentális egészségünknek, része a fejlődésünknek és az Istenbe vetett bizalmunk helyreállításának! Segíts a fiataloknak is megtanulni!

Használhatod hozzá a kidolgozott segédletet, amibe egyéni és közösségi ötleteket, fiataloknak szánt, hasznos önismereti tudnivalókat is gyűjtöttünk! A két részt egymás után, vagy külön is használhatod, szabadon változtathatod a csoportodnak, lehetőségeiteknek megfelelően. Nagyon örülünk, ha megírod, milyen volt!

Segédlet

Ötletek

(megtalálod a segédletben is)

• Ökölszorítós gyakorlat: 10 mp erős ökölbe szorítás után lazítsa el mindenki a karját, kezét. Összehasonlíthatjuk a lelki ragaszkodás-elengedést a testi szorítás-lazítással.

• Színjáték: Mit irányíthatok? Játssza el a lenti párbeszédet két ember a táborból! Megkérhetünk két bevállalósabb ifist is erre 😉

• Kavics: miután megnevezték maguk számára, hogy mihez ragaszkodnak túlzottan, mit szeretnének elengedni, mindenki keressen ennek jelképeként egy kavicsot, majd kisétálva a táborból aki kész ezt megtenni, teljes erőből hajítsa vízbe/minél messzebbre;

• Homok: homokba/iszapba írni az „elengedendőt”, aztán eltörölni, leönteni egy vödör vízzel;

• Papírra írni: papírhajóvá hajtogatni és folyóvízre tenni vagy dicsőítéskor a tábortűzben elégetni;

• Lufi: lufira írni, felfújni, aztán sajátunkat kidurrantani

“Mit irányíthatok?” – játékos párbeszéd

Én: Szia, Istenem
Isten: Sziaa

Én: Nem vagyok valami jól.
Isten: Mi van veled? Egész reggel a plafont bámultad.

Én: Iszonyúan aggódom a jövő miatt.
Isten: Ez eléggé szörnyen hangzik. Miért aggódsz?

Én: A jövő miatt.
Isten: John…

Én: Igen?
Isten: Hagyj fel azzal, hogy azon aggódsz, hogy “mi lesz, ha ez vagy az történik velem”, és helyette összpontosíts arra, hogy HOGYAN éld az életed.

Én: Nem hiszem, hogy erre képes vagyok. Folyamatosan azon pörgök, hogy tuti, valami rossz fog történni velem a jövőben.
Isten: Mondok neked valamit. Néhány rossz dolog fog történni veled a jövőben.

Én: Ez szörnyű!!
Isten: Nem, ez nem az. És néhány csodás dolog IS fog történni veled a jövőben.

Én: Oké, hogyan tudnám megelőzni a rosszakat?
Isten: A legtöbb rosszat nem tudod megakadályozni. Történni fog, ami történni fog.

Én: Úgy látszik, semennyi irányítást nem adsz az életem fölött.
Isten: Ez nem igaz. Néhány dolgot irányíthatsz.

Én: Mit irányíthatok?
Isten: Mennyi szeretetet adsz.
Mennyire vagy jelen a csodákban, amelyeket naponta adok neked.
Mennyi időbe telik, hogy talpra állj, miután padlóra kerültél.
Hogyan bánsz a szomszédoddal.
Mennyire kitartóan keresel engem az életedben.
Milyen keményen harcolsz azokért, akik nem tudnak kiállni magukért.
Mennyi szépséget fedezel fel a teremtett világban.
Mennyire értékeled az életed ajándékát.
Mennyire hagyod, hogy mások mondják meg, ki vagy.
Hogyan neveld a gyerekeidet.
Hogy félelem nélkül megbocsátasz-e annak, aki ártott neked.
Mennyi békét viszel a világba.
Milyen eltökélten fogod megvalósítani az álmaidat.
Hogy milyen hangosan énekelsz a zuhany alatt.
Mennyi idődet osztod meg azokkal, akik magányosak.
Mennyit hazudsz önmagadnak.
Milyen keményen próbálkozol.
Mennyire nyitott a szíved.
Észreveszed-e minden nap a hétköznapi csodákat.
Mekkora teret engedsz magadban a kétségbeesésnek.
Hogy mire használod a képzeleted.
Hogyan tekintesz más emberekre.
Mennyire engeded magad növekedni.
Hogy fény vagy-e a világban.
Milyen gyengédséggel fordulsz a szegények felé.
Hány ellenséget szerzel magadnak.
Mivel töltöd a szabadidődet.
Mennyi vizet iszol.
Hogyan beszélsz azokkal, akik fölött hatalmad van.
Hogy a hangszeremmé válsz-e.
Hogy mi az, amit meghallasz.
Hogy mennyi energiát pazarolsz el a múlt fölötti sajnálkozással.
Mennyire táplálod a jövőtől való félelmeidet.
Hogy milyen őszintén nevetsz.
Hogy ítélkezel-e mások felett.
Milyen hangosan tiltakozol az igazságtalanság ellen.
Mennyit pletykálsz másokról.
Mennyire kitartóan küzdesz az ellen a hajlamod ellen, hogy megtagadod magadtól, hogy a jelen pillanatban élj.
Hogy összeszorított öklökkel, vagy nyitott szívvel élsz-e a világban.
Mennyire vagy kíváncsi a világra, amit neked alkottam.
Mennyire tiszteled azok méltóságát, akik más politikai állásponton vannak, mint te.
Hogy építed-e a velem való kapcsolatodat.
Hogyan gondolkodsz magadról.
Hány embert fogsz szolgálni.
Hogy még a bánat közben is megőrzöd-e a derűt.
Hogyan…

Én: Okéé, azt hiszem, értem. Ez egy eléggé alapos lista.
Isten: Igen, és van még egy dolog, amire van befolyásod, és fel kell venned a listára.

Én: Mi lenne az?
Isten: Hogyan fogod eltölteni a nap hátralevő részét? Azzal, hogy azon szorongsz, hogy mi lesz holnap? Azon aggódva, hogy mi történt tegnap? Vagy folytatod az életed kalandját, ami épp ebben a pillanatban történik?

Én: Rendben. Elgondolkodom ezeken.
Isten: Van kedved sétálni egyet?

Én: Nem tudom. Mi lesz, ha elkezd esni? Mi lesz, ha egy kóbor kutya összetéveszt egy tűzcsappal? (és lepisil:))
Isten: John…

Én: Oké, oké

(John Roedel tollából, a Hey God. Hey John blogról. Fordította: Szikszai Szabolcs, Újragondoló)

Olvass tovább!

Miért ne olvasnád el a sorozat többi részét is?
Tippek a nyári táborhoz sorozatunk:

1. Keretmese
2. Éjszakai ötletek
3. 3 dolog, amire figyelj
4. Ajándék ötletek
5. Visszatekintő-szélnek eresztő alkalom