Hogyan lehetek lojális mégis bátor ebben a helyzetben? Miként bírjam ki és hogyan képviseljem az ifim érdekeit? Mit tegyek, ha már semmi erőm tovább küzdeni?

Imádkozz! Ezzel kellene kezdenünk, mégis, annyian – köztük én is – fogalmazunk meg ilyen kérdéseket ahelyett, hogy előbb térdre borulnánk Isten előtt. Ez közhelynek hangzik, de a valóságban mégis ebben bukunk el legtöbbször. Hiszem, hogy a legnagyobb változások ennek hatására történnek.

Ha ezt már megtetted, és semmi sem változik, két dologba mindenképp kapaszkodnod kell: a vezetőidnek kijáró tiszteletbe, és abba az elhívásba, amiről hiszed, hogy Istentől kaptad – e kettőnek az egyensúlya nehéz! Ennek az útnak az egyik legfontosabb alapköve, hogy feddhetetlen maradj.

Megértem, hogy nehéz egy olyan vezetőség alatt dolgozni, akik egyszerűen “nem vesznek figyelembe”, de ez nem hatalmaz fel arra, hogy panaszkodj, kritizálj vagy pletykálj a vezetőségről a segítőknek; de főleg az ifidnek nem!

Azzal, hogy negatívan kommunikálsz a vezető társaidnak, ifiseidnek, a gyülekezetben generálsz széthúzást és rombolod a vezetők tekintélyét. Ők példaként tekintenek rád, ezért a lojalitásod is egy példa lehet nekik. Tehát vigyázz a szívedre, és a nyelvedre is, miközben haladsz ezen az úton!

Viszont semmi baj nincs azonban azzal, ha megfelelő kérdést, kritikát intézel időnként a vezetőség felé. Bátorítunk erre, lehetnek meglátásaid, sőt felelősséged is kifejezni mindezt. Persze, ha ezt a cikket olvasod, akkor ez nem is kérdés, nyilván ki is fejezted már… 🙂

Azonban míg megfogalmazod az álláspontod, próbálj meg az ő nézőpontjukba is belehelyezkedni. Ha azon problémáznak, hogy talán túl sok “gyülekezettől független” dolgot akarsz csinálni, akkor – talán – valójában a szeparálódástól félnek vagy van bennük egy keserűség, hogy más területeken nincs olyan növekedés, mint az ifimunkában. Talán egyszerűen csak keveset látnak abból, ami az ifiken folyik, talán keveset ismernek a céljaitokból, víziótokból és elég megismertetni velük. Vagy például, ha azt akarják, hogy negyedévenként tartson az ifi egy istentiszteletet, mi lenne, ha az egészet megfordítanád, és a gyülekezetet hívnád meg egy ifialkalomra? Így, ha látják, hogy az ifi valóban kapcsolódik a gyülekezet többi részéhez, megnyugodnak a kedélyek, belelátnak, hogy a meglévő programotok is teljesen elégséges, nincs szükség újra. És ezt úgy érted el, hogy közben a fiataljaid is elégedettek legyenek vele, a gyülekezet is belelátott az ifi működésébe. Plusz: jó poén, amikor az idősebbek vesznek részt egy tini alkalmon :)…

Mégis, nem akarom elhallgatni, hogy sok ifivezető adta már fel emiatt a feszültség miatt; vagy dobta be a törölközőt, vagy akár lépett le az egész gyülekezetből. Sajnos a kutatások is azt mutatják, hogy átlagosan az ifimunkások 15-18 hónap után leadják a szolgálatukat. És ebben lehetséges, hogy nagy szerepet játszik ez az indok…

Ha baj van, érdemes hamar elkezdeni foglalkozni vele, és aktív, egészséges párbeszédben lenni a vezetőddel. Amennyiben a konfliktus már kulminálódott, nehezebb a rendezés. A felek már nem értik egymást, távol kerülnek egymástól. Ilyenkor egy híd ember szükséges, aki mindkét felet érti és tud mediálni, közvetíteni közöttük. A megoldás sokszor abban van, hogy fokozatosan összecsiszoljuk a látásmódunkat, ami akkor jöhet igazán létre, ha te és a vezetőid megtanultátok kölcsönösen szeretni egymást és bízni egymásban. Sokszor ez csigalassúságúnak tűnik, de a végén nagyon megéri!

Szeretném az együttérzésemet is kifejezni és bevallani, hogy minket az Ifi Ambulancián is a legtöbben ilyen kérdésekkel keresnek meg és kérnek segítséget…. Megértjük a küzdelmedet, veled vagyunk ebben és szeretnénk neked is segíteni az Ambulancián, ha nyitott vagy erre.

Ifjúságépítők

(Martin Saunders: Youth Work from Scratch c. könyve 151. oldal alapján)