Kutatási adatok alapján az ifjúsági munkások átlagosan 14-18 hónap után otthagyják szolgálatukat és kilépnek.¹ Ráadásul tízből négy ilyen szolgáló (41%) ezt követően más szolgálatba se kezd bele a gyülekezetében. Egy másik kutatás adatai alapján a magány, a lelki kiüresedettség, a túl sok kritika és a vezető lelkésszel való nehéz együttműködés az a négy fő indok, ami miatt az ifjúsági vezetők kiégnek.² Ebben a cikkben arra keressük a választ, hogy a gyülekezet vezetőségével, vezető lelkészével való viszony hogyan hat az ifivezetők szolgálatára. Ahogy a fent hivatkozott kutatások is megerősítik, ennek a kapcsolatnak a minősége az egyik kulcs ahhoz, hogy az ifivezetők hosszú ideig megmaradjanak a szolgálatukban. 

Az Ifjúságépítők által elvégzett, kvalitatív adatgyűjtés keretében huszonkét ifivezetővel készíttettünk interjút, amelyekben – többek között – arra is választ kapunk, hogy milyen kapcsolata van az ifivezetőknek a vezető lelkészükkel és milyen hatások érvényesülnek ezekben a kapcsolatokban. Az interjúkon keresztül bemutatjuk, hogy miként hat a szolgálatra a kontrolláló, támogató vezető, és mennyit számít, hogy a vezetőség hogyan fejezi ki az ifiszolgálat jelentőségét. A hiánypótló adatgyűjtésben lelkipásztorok, teológusok és laikusok számoltak be ifivezetői szolgálatukról, köztük egyaránt találhatók nők és férfiak; idősebbek, fiatalok; fővárosban, vidéki városban vagy községben szolgálók.

Miért ilyen jelentős a vezető lelkészek hatása a szolgálókra?

Általános tapasztalat, hogy az ifivezetők nagyon kevés visszajelzést kapnak a fiataloktól. A visszajelzéstől való távolságtartás korosztályi sajátosság. A szülőktől még kevésbé jut el visszacsatolás az ifivezetőkhöz, hiszen sok esetben a személyes kapcsolat sincs meg, vagy a szülőnek nincsen valós képe a közösség működéséről és vezetőjének tevékenységéről. A gyülekezet lelkészei pedig, hacsak nem tagjai az ifivezetői csapatnak, ritkán látnak bele a szolgálatba, így visszajelzést sem tudnak igazán adni.

A visszajelzések hiányának következménye, hogy egy ifivezető támasz nélkülivé válik: nem kap visszajelzést, biztatást, nincs támpontja annak megítélésére, hogy milyennek ítélik a munkáját. Ezért jelentene nagy előrelépést, ha a szolgálatban nem egyedül, hanem szolgálói csapatban lennének a vezetők, Magyarországon azonban ez sajnos nem jellemző.³ 

Az ifjúsági szolgálat alapvető érzése a bizonytalanság: nincsenek normák, szabályok, a vezetőnek nincsenek arra vonatkozóan támpontjai, hogy jól végzi-e a munkáját, és azt is nehezen látja át, hogy az ifisek lelkében, elméjében, szívében mi zajlott le egy alkalom hatására. Legtöbbször csak évek múltán válik láthatóvá, hogy hoz-e termést az elvetett mag. A fiatalok maguk sem feltétlenül tudják megfogalmazni, hogy egy alkalom milyen hatással volt rájuk, és sokszor az arcukról sem lehet leolvasni ezt. Éppen ezért kritikus minden szolgáló első éve, első 18 hónapja, mert ebben az időszakban a visszajelzés hiánya akár az egyik fő oka is lehet az instabillá válásuknak. 

Érthető, hogy a fiatalok között szolgálók a „hierarchiában” eggyel felettük állótól várják a visszajelzést, támogatást és segítséget, hiszen más referenciaszemély nem áll rendelkezésükre. Ezért is fontos, hogy a lelkészek, a gyülekezet vezetői miként karolják fel és segítik az ifiszolgálót. Természetesen ez kétoldalú kapcsolat, és maguk az ifiszolgálók is odaléphetnek a vezetőjükhöz visszajelzést vagy segítséget kérni, de könnyebb számukra, ha ennek a kultúrának a kialakításához az első lépést a vezetőjük teszi meg. 

A háromféle vezető

Az interjúkból három olyan viselkedési forma tárul elénk, amely jellemző a vezetőségre, vezető lelkészekre, az ifivezető szakmai támogatásával kapcsolatban. Ez a három dimenzió:

• Támogató vs. bizalmatlan
• A kapcsolattartásban kezdeményező vs. passzív
• Kontrolláló vs. szabadságot adó

Ezek a dimenziók tulajdonképpen minden munkatársi kapcsolatban jelen vannak, azonban önértékelési nehézségeik miatt az ifivezetők másképp élik meg ezeket a teljesen hétköznapi helyzeteket. Vizsgáljuk meg egyesével, hogy milyen hatással lehetnek az egyes viselkedési formák az ifivezetőkre. 

Miért fontos, hogy támogató legyen a vezető?

Mindhárom formára igaz, hogy hatással van az ifivezetőre abban, mennyire érzi fontosnak, megbecsültnek a személyét és szolgálatát. Az interjúkból kiderül, hogy abban az esetben, ha bizalmatlanságot tapasztalnak a vezető részéről, elbizonytalodnak a szolgálatukban, szabad döntéshozatalukban, és minden esetben lelassítja őket, tovább növeli szorongásukat. 

„Az egyik lelkész azt gondolja, hogy az ifi gyülekezet a gyülekezetben… Ifivezető társaimmal mindig bizonygatjuk, hogy ez nem igaz, pedig nem is kellene erre a vádra reagálnunk. (…) A havonta egyszer megtartott közös gyülekezeti bibliaórát – amikor semmilyen más hétközi alkalom nem lehet – is egyfajta lelkészi kontrollként élem meg.”

„Nehéz a dinamika, nehéz vele kommunikálni, sok a konfliktus. Az a típus, aki először dönt, és aztán sem kérdez, erős akaratú, nem viheted át az akaratodat. (…) Többet kéne informálnom a lelkipásztort, de erre nehéz rávennem magam. “

Az interjúalanyok válaszai alapján a támogatás hiánya az ismerethiányból fakad, a gyülekezet elöljárói nem látnak bele az ifjúsági szolgálatba. Ez sok gyülekezetre jellemző, és egyes esetekben pozitívan hat, máskor pedig negatívan. Van, ahol emiatt még nagyobb kontrollt akarnak gyakorolni a közösség felett, van, ahol biztatják az ifivezetőket és elismerően támogatják szolgálatukat. Van, ahol olyan mélységű a kapcsolat és a támogatás, hogy lelki közösség alakul ki. Emellett van, ahol a bizalmatlanság hatására a problémáival, kérdéseivel sem tud a lelkészéhez fordulni az adott szolgáló. A felelősség itt is kettős, mert van olyan ifivezető, aki arról számol be, hogy ő maga sem kezdeményezi a kapcsolódást, akár kifejezetten örül, hogy az ifi az ő saját világa.

A passzív / kezdeményező hozzáállás

Az előző attitűdhöz szorosan kapcsolódó kérdés, hogy a gyülekezet vezetője keresi-e proaktív módon a szolgálót, vagy passzív marad a kapcsolattartásban. Ez a kérdéskör azért fontos, mert a magányosság érzetét erősíti, ha nem érdeklődnek az ifiszolgáló iránt. Érdekes, hogy a passzivitás nem jelenik meg feltétlenül negatívan a beszámolókban, inkább a közömbösség a jellemző ezzel kapcsolatban. Néhány példa kiemelve az interjúkból:

• „nem folyik bele”
• „egyedül hagyja”
• „ha kérnék segítséget, kapnék”
• „jó a kapcsolat, de távolabbi”

A passzív vagy akár távolságtartó magatartás azért hat negatívan az ifivezetőkre, mert bizonytalanokká teheti őket, hogy mit osszanak meg, miben kérhetnek segítséget, mennyiben terhelhetik a vezetőt a kérdéseikkel. Éppen ezért fontos a kezdeményező, proaktív vezető, aki támogatásáról biztosítja az érintetteket. Az interjúk során több alkalommal találkoztunk ilyen leírásokkal is:

„Sokszor mondja, hogy jól működnek a dolgok, szeretné, ha mi csinálnánk továbbra is, és fontos, amit csinálunk.”

„Érzem a megbecsülést. A vezető lelkésznek fontos, hogy jól működjön az ifi, de nem ez a prioritása, van sok más közösség a gyülekezetben. Ha kell, beugrik alkalmat tartani, táborokba egy délutánra lenéz. (…) A presbiterek és bizonyos gyülekezeti tagok is érdeklődőek, gyakran kérdezik, hogy mi van az ifivel.”

Mindez abban is megjelenik, hogy bevonódik-e valamilyen szinten – vagy teljes mértékben az ifiszolgálaton kívül marad – az adott gyülekezeti elöljáró. A beszélgetésekből megállapítható, hogy vannak helyek, ahol tudatosan tesznek azért, hogy a gyülekezet vezetői legalább alkalmi szinten bekapcsolódjanak az ifi életébe.

Ami fontos, azt kontrollálni kell? 

Érdekes összefüggés mutatkozik a fontosság és a kontroll között az interjúkat elemezve. Az interjúalanyok egyik része arról számol be, hogy a lelkésznek fontos az ifimunka, ezért teljes kontrollt gyakorol felette. 

„Harcok vannak a felszín alatt. Próbálom nem az ifisekkel együtt kibeszélni ezt a helyzetet, de nehéz ezeket a szituációkat kezelni, és megőrizni a kollegialitást.”

A válaszadók másik csoportja pedig azt tapasztalja, hogy abban érzi, vezetőjének fontos az ifjúsági misszió, hogy teljes támogatásáról, bizalmáról biztosítja a helyi vezetőket. 

„Nagyon támogató, szerinte fontos, hogy legyen ifi, (…) úgy van vele, hogy megbízik abban, akire rábízta a csoportot, nem akarja hátulról irányítani a közösséget. (…) Ugyanannyira fontos neki, mint például a bibliaóra is.”

Az interjúkból úgy tűnik, hogy a kontrolláló magatartás gátolja az ifivezetőket abban, hogy erre a magatartásra visszajelzést adjanak, így csak fokozódik a szorongató érzés. 

Összegzés

Ahogy az interjúkból kiderült, a vezetőknek nagy hatása van arra, hogy az ifivezetők mennyire tudnak ellenállóak lenni a kiégéssel szemben. A gyülekezetek elöljáróinak hozzáállása meghatározó tényezőként hat a fiatalok között szolgálók kitartására, lelki erejére. A passzív kapcsolattartó, a kontrolláló vagy a bizalmatlan vezető a bizonytalanság érzését erősíti az ifjúsági munkásokban. Éppen ezért van szükség arra, hogy a vezető lelkészek és a gyülekezet vezető testülete támogató, kapcsolatot kezdeményező, részt vevő, bizalmat közvetítő testület legyen. Míg a támogató attitűd (ti. hogy foglalkozik az ifivel és képviseli az ügyet, időt szán rá) és a kapcsolattartásban való kezdeményezőkészség a lelkész jelenlétét, az ügy és a közösség kézben tartását jelenti, addig a szabadságot adó bizalom az elengedést erősíti. Mindez nemcsak az ifinek és annak vezetőinek érdeke, hanem az egész gyülekezeté. Így tudnak közösen olyan lehetőségeket találni, melyek a fiatalok beilleszkedését segítik, így vonhatók be egyedül értelmes módon a fiatalok a szolgálatba, így kap visszajelzést az összgenerációs alkalmakra a gyülekezet a fiataloktól, és így kaphat valódi képet a vezetőség arról, hogy milyen minőségű hitéleti munka folyik a fiatalok között.

Sok esetben ez kihívást jelenthet az amúgy is leterhelt lelkészeknek, ezért nélkülözhetetlen egy-egy olyan gondnok, presbiter bevonása ebbe a folyamatba, aki segíti ennek a szemléletnek az elsajátítását, hogy a lelkészek se maradjanak egyedül ezzel a felelősséggel. 

Kérdések

1. Végiggondolni, milyen a személyes- és a gyülekezet(i vezetők) hozzáállása az ifiszolgálókhoz és az ifiközösséghez
2. Neked mi segít(ett) szolgálatban maradni?
3. Min érdemes először változtatni, hogy a gyülekezet vezetősége a bizalmáról és a támogatásáról tudja biztosítani az ifiszolgálókat?

1. Kiket hívhatsz be a szolgálatba, hogy ne maradj egyedül? Akár imaháttérnek, táborszervezésbe, egyszeri vagy hosszabb távra?
2. Mit tehetsz azért, hogy a jövőbeni ifivezetők – a részedről – jobban megbecsültek legyenek?
3. Mit tehetsz azért, hogy többen legyetek az ifivezetői csapatban, ezzel is csökkentve a magányosság érzetét?

Írta: Ablonczy Áron

(1) Cameron Cole, Jon Nielson: Gospel Centered Youth Ministry, 2016, The Gospel Coalition, USA
(2) Burnout among Christian Youth Workers: A Cross National Analysis June 2020 Len Kageler, Ph.D., Mike Severe, Ph. D. and Faith Argeropolis, B. S
(3) Telefonos lelkészkutatás a Magyarországi Református Egyház 2014. tavaszi egyházszociológiai kutatása keretén belül Hámori Ádám, Duráczky Bálint
Valamint a Budapesti egyházmegyék missziói jelentésének összegzése, Ablonczy Áron, 2018.

Olvass tovább!

Miért ne olvasnád el a kutatás többi cikkét is?