Mindannyian hallottuk már azt a szarkasztikus, és mégis egy igen fontos egyházi-társadalmi jelenségre rámutató kifejezést, hogy valaki „kikonfirmált az egyházból”. Ha ezt  a kifejezést definiálnunk kellene, akkor azt mondanánk, hogy az a jelenség, amikor egy fiatal csak addig jár a gyülekezeti közösségbe, addig látogatja az alkalmakat, amíg a konfirmációs fogadalmát elmondja a gyülekezet előtt. Ennek oka természetesen nem a hitvallás gyülekezeti közösségtől elrettentő hatása, hanem minden valószínűség szerint az, hogy megszűnnek a konfirmáció előkészítő alkalmakon való részvételre motiváló családi elvárások, aminek nem lép a helyére a belső elköteleződés. Noha a „kikonfirmálás” a református és evangélikus felekezetek sajátja, a közösségtől való eltávolodás és a motiváció megszűnése általános probléma. 

Az a tény, hogy sokan vannak, akik az ifis élet megkezdése előtt elhagyják a gyülekezeti közösséget, igazán felértékeli azoknak a részvételét, akik ifisekké válnak és rendszeresen eljönnek meghallgatni a tanítást, részt vesznek a szervezett beszélgetéseken. Ezért is van nagy jelentősége annak, hogy tudunk-e érdekes témákat kiválasztani az ifi alkalmakra. Az Ifjúságépítők szervezete által elvégzett, kvalitatív adatgyűjtés keretében az ifivezetők szolgálatával kapcsolatban készült 22 interjú, amelyekben – többek között – választ kapunk arra is, hogy milyen szempontok érvényesülnek a témák kiválasztásakor, és ezeknek milyen előnyei és hátrányai vannak az ifjúsági alkalmak minőségére nézve. A hiánypótló adatgyűjtésben lelkipásztorok, teológusok, laikusok számoltak be ifivezetői szolgálatukról, köztük egyaránt találhatók nők és férfiak; idősebbek, fiatalok; fővárosban, vidéki városban vagy községben szolgálók. Ennek köszönhetően átfogó képet nyerhetünk a témaválasztás körüli kérdésekről.  

A résztvevők megbecsülése

Még egyszer érdemes aláhúzni, hogy az ifisek jelenléte hatalmas érték a gyülekezeti közösségben. Az értékes dolgokat nem szeretjük eltékozolni, azokat szeretjük megtartani, sőt inkább szeretnénk gyarapítani. Az ifivezetők érthető okokból el is várják maguktól, hogy meg tudják tartani, sőt akár növelni is tudják az ifisek létszámát.¹ Ebben kulcsfontosságú szerepet kap a tematika, amely az ifi alkalmak leginkább meghatározó eleme. 

Ezek a körülmények arra ösztönzik az ifivezetőt, hogy egyszerre két célt is teljesítsen az általa előkészített és megtartott alkalom. Az egyik cél szigorúan a témára, a másik pedig általánosságban az ifialkalom minőségére vonatkozik:

1. Isten igéje és üzenete legyen az alkalom középpontjában.
2. Az alkalom a résztvevők számára legyen érdekes és közösségi szempontból vonzó annyira, hogy az elköteleződését megtartsa, hogy az, aki ott volt, legközelebb is eljöjjön, és másokat is bíztasson a részvételre.

A jó hír, hogy a két cél összehangolásának lehetetlenségét a több tucat működő ifi közösség és az azokba járó, formálódó fiatalok létezése cáfolja. A rossz hír, hogy a két cél együttes megvalósítása kihívást jelent, amelyet egyrészt bizonyítanak az ifivezetők beszámolói, másrészt alátámasztanak az összehangolásban segítséget nyújtó képzések.² 

“Nehéz az én igényeim és az ő igényeik közös halmazát megtalálni; ha ők raknák össze az ifit, én azt látom, hogy nem lenne benne sok igei alkalom. Ha én raknám össze, akkor meg nem lenne fölösleges játék vagy beszélgetés. Nehéz megtalálni azt a témát, ami érdekli őket és bibliai alapú.”

Az ifivezetők igyekeznek közös nevezőre hozni a két célt. Az eszköztárban az érdeklődést felkeltő és fenntartó praktikáktól (játék, prezentáció stb.) kezdve a fiatalos, játékokkal tarkított liturgián, korosztályra szabott közös időtöltésen át a csocsó és pizza klasszikus kombinációjáig sok mindent találunk. A legfontosabb azonban a téma, valójában emiatt jövünk össze. Az interjúk alapján azt fogjuk megvizsgálni, hogy a témaválasztási gyakorlatokon keresztül hogyan tudunk segíteni a két cél összehangolásában.

Tervezés, tervezés és még több tervezés

Az interjúalanyok egyik része arról számol be, hogy bejáratott témaválasztási módszerük nincs. Itt is két csoportot különböztethetünk meg: az egyik csoport (1) ugyan sorozatokban, egymáshoz kapcsolódó ifitémákban gondolkodik, de nincs meghatározva, hogy a sorozat elemei közötti kohéziót mindig bibliai szakaszok, társadalmi problémák, ifis érdeklődési körök határozzák-e meg. A sorozatok szervezése egyébként azért fontos – mondják az interjúalanyok – mert így a rendelkezésre álló felkészülési idő garantáltan hosszabb, hiszen már akár hónapokkal előre is lehet tudni, hogy ki, mikor, milyen témából fog alkalmat tartani.

“Erre (a témakidolgozásra) fordítunk időt és energiát, és azt gondolom, hogy fontos a sorozatok tartása, az általában bejön. Nem mindegyik, nem mindig ugyanúgy, de azért szerintem jó, hogy vannak, mert úgy gondolom, ez a helyes út.”

„Fél évre előre megvan a tematika, így péntek délután nincs az a stressz, hogy hét közben nem volt időm készülni, és nem tudom még, hogy este miről fogok beszélni.”

Az előre megtervezett tematika nélkül készülő ifivezetők másik csoportja (2) alkalomról alkalomra találja ki, hogy mi legyen az ifi témája. Ezzel kapcsolatban ki is emelik a leírt gyakorlatot követő vezetők, hogy ez a készülési idő hossza szempontjából a legkevésbé sem ideális, szerintük is hasznosabb lenne sorozatokban gondolkodni. 

„Egyszerűbb lenne csinálni tematikát, nem hétről hétre kitalálni.” 

„Jó lenne például egy sorozatot kitalálni, és azt végig venni. (…) lehetne többet is készülni, néha van egy kis letudás bennem.”

„Annyira nem tudok mondani egyet, hogy például elővettünk egy sorozatot, és akkor azt vettük át (…) Amikor egész nap ott vagy a hivatalban, rengeteg lelki beszélgetésed van, jönnek temetést vagy keresztelőt bejelenteni,  ez olykor mentálisan igazán megterhelő, pláne ha még temetés is van. Majd  hirtelen váltás, és jön az ifi. És így kezdj valamit ezzel az egésszel. Úgyhogy ezt lehetne bölcsebben csinálni.”  

Az interjúkból úgy tűnik, hogy az ad-hoc témaválasztással együtt járó, már máshol használt elemekre, rögtönzésre épülő ifitartási stratégia a lelkipásztorokat jobban jellemzi – értelemszerűen nekik részletesebb felkészülés nélkül is rengeteg tudás áll rendelkezésükre. Van olyan leírás, amiből kiolvasható, hogy a mindennapi szolgálatból fakadó lelki terhelés annyira kimerítő, hogy az ifire nem marad elegendő energia és figyelem. A készülési idő lerövidítésére az előzetes témakijelölés mellett a kész tematikák felhasználása szokott megoldást jelenteni, azonban van olyan vélemény, amely szerint az előkészített anyagok, óravázlatok segítségével sem lehet megúszni a feldolgozáshoz szükséges időbefektetést. “Jó lenne azt mondani, hogy akkor csináljatok egy ifióravázlatot, de teljesen mást lehet megvalósítani nálunk, mint egy másik ifiben, szerintem ez speciáis dolog” – érvel az egyik interjúalany, ami rámutat, hogy az ifiszolgálat során egyáltalán nem spórolható meg, hogy a témát úgy dolgozzuk fel, hogy a saját ifink számára is befogadható legyen. 

Tudatosság = elégedettség

A sorozatok hossza ifinkét változó. Van olyan közösség, ahol a nyolcalkalmas sorozatokat tartják ideálisnak. Ennek az az elméleti alapja, hogy a streamingcsatornákon futó minisorozatok formátuma is ennyi részt ír elő, ugyanis ennyi ideig lehet fenntartani a figyelmet. A sorozatgyártók biztosan nem jelentenek rossz referenciapontot, hiszen az ifivezetők mellett talán számukra a legfontosabb, hogy fenntartsák a fogyasztók figyelmét, akik így részről részre, alkalomról alkalomra visszatérnek. Mások ennél rövidebb időtávban gondolkodnak: „előre csak 2-3 alkalmat tervezünk be, azt tapasztaltuk, hogy ha előre sok alkalomra van betervezve egy tematika, akkor az ellaposodik.” Többen pedig féléves vagy egész éves beosztás alapján szolgálnak. Az interjúalanyok válaszait áttekintve az is kiderül, hogy minél nagyobb a tudatosság a témaválasztásban, annál jellemzőbb az elégedettség. 

Útkeresés

A tematikák hosszának meghatározásában tapasztalt tudatosság nem mindig jelenik meg a témák kiválasztásánál. Számos interjúalany beszél arról, hogy a jó témák kiválasztásával kapcsolatban még az útkeresés fázisában vannak. 

„Egy-egy bibliai könyv alapján próbálkoztunk, az nem vált be. Ugyanakkor az, ha egy-egy jelenlegi szituáció köré gyűjtöttünk igei tartalmat, és abból sorozatot készítettünk, az igen.”

„Úgy érdemes egy-egy levelet végigvenni, hogy kapcsolok hozzá egy témát, és nem úgy kezelem, mint egy igehirdetés-sorozatot – ez a tanulság, most tanulom.”

Két dimenzió mentén zajlik az útkeresés az ifikben. Az egyik dimenzióban (1) azt próbálják elérni, hogy megfelelő teológiai alapokra épüljön a felkészülés. A másik dimenzióban (2) pedig azt, hogy az alkalom úgy maradjon igeközpontú, hogy a fiatalokat is érdekli.

Az első (1), teológiai megalapozottságra vonatkozó dimenzióban segédanyagok, áhítatos könyvek nyújtanak segítséget. „Többször vettük alapul Cseri Kálmán evangelizációs köteteit, és azokat igyekeztünk fejezetről fejezetre feldolgozni egy-egy ifin. Így viszonylag egyszerűbb a készülés.”

A másik dimenzióban (2) pedig azt látjuk, hogy a téma kiválasztásának alapelve – nevezetesen, hogy bibliai könyv, áhítatos könyv vagy ifisek által szorgalmazott téma kerül a középpontba – nincs jelentős hatással arra, hogy az a fiatalokat mennyire érdekli majd az alkalom során. Természetesen vannak szélsőséges esetek, amikor annyira a hallgatói igényekhez illeszkedik az ifialkalom, hogy akár igei üzenet nélküli közösségépítés valósul meg, és ez olykor valóban vonzóbb az ifisek számára, de az ilyen gyakorlatokat értelemszerűen érdemes kerülni. Hosszú távon az igei mélység tarthatja meg a fiatalokat a közösségben, hiszen baráti közösségre máshol is szert tudnak tenni. Noha úgy látjuk, hogy annak, hogy miként választunk témát, nincs hatása az ifi minőségére, azt olvashatjuk ki az interjúalanyok beszámolóiból, hogy a felkészültségnek annál inkább van.

„Néha azt érzem, hogy lelkileg jó üzenetet adok át fogalmazódik meg, csak nem biztos, hogy úgy tudjuk elmondani, hogy ez megszólítsa a fiatalokat. Tehát az átadás módján még lehetne javítani, hogy közelebb hozzuk a témát.” 

Úgy látszik, a legnagyobb tanácstalanságot azzal kapcsolatban érzik az ifivezetők, hogy akár a felkészülés ellenére sem sikerül eltalálni az ifisek érdeklődését. A felkészülés teljes hiánya és a rosszul fókuszált felkészülés ugyanolyan eséllyel vezet kudarchoz. A támogatásra nagy szükségük van a laikus és teológiai végzettséggel rendelkező ifivezetőknek is, hiszen könnyen előfordulhat, hogy a korcsoport fókuszú felkészülés hiánya azt a tévképzetet szüli, hogy a bibliai üzenet, a bibliai könyvek önmagukban már nem képesek megragadni a mai fiatalok figyelmét. 

Ifire felkészülni nem csak azt jelenti, hogy az adott igerészt, -témát valaki feldolgozza, megérti, a benne rejlő kérdésekre válaszokat keres, megvizsgálja, hogyan lehet a 21. században aktualitása az adott témának. A feladat az, hogy megtaláljuk azt a hangot, azt a keretet, amivel az üzenet érdekessé és személyessé  válik a célcsoport tagjai számára. 

Összegzés

A fiatalok, akik saját elhatározásból aktív tagjai lesznek egy ifiközösségnek, különös megbecsülést érdemelnek, hiszen sok társuk máshogy dönt, és a szülői nyomás gyengülésével lemorzsolódnak és kikerülnek a közösségből. A megbecsülés kifejezésének legkézenfekvőbb formája, hogy olyan alkalmakat biztosítunk számukra, amelyek az ifivezető és az ifis szempontjából is jók. Sok esetben, főleg a kezdetekben a jó fogalma nem ugyanazt a mögöttes tartalmat rejti. Egy ifivezető a hitben való növekedést, egy ifis pedig lehet, hogy a közösségi élményt jelölné meg célként. Noha a két cél biztosan nem mond egymásnak ellent, az is általános tapasztalat, hogy ezek együttes megvalósítása kihívást jelent az alkalomtartók számára. A két cél esetleges egymásnak feszülése leginkább a témaválasztásban ölt testet, mivel e köré épül az ifialkalmak legnagyobb részét kitevő tanítás és/vagy beszélgetés. Az interjúkból kiderül, hogy sok próbálkozás és kudarc során kiérlelt megoldások ellenére sem azonosítható a tökéletes recept. Néhány szempontot azonban hazavihetünk az ifivezetők által megosztott tapasztalatokból:

1. Nem egyszerű minden hétre vagy akár havonta egy alkalomra felkészülni, ha valaki iskola vagy munka mellett végzi a szolgálatait, a lelkészeknek pedig szintén kihívás egy túlterhelt időszakban vagy szolgálótárs nélkül ifialkalmakat is tartani. Az odaszánt időd értékes az ifiseknek, amit bár ritkán jeleznek vissza, mégis igaz.
2. Gondolkozz sorozatokban! Ez lehetőséget ad arra, hogy tényleg rászánd a felkészüléshez szükséges időt.
3. Nem kell választanod az igei alapokra épülő és a fiataloknak élvezetes alkalmak között! Sok praktika van arra, hogy a témaválasztáson kívül mivel lehet a fiatalok számára vonzóvá tenni az alkalmat (ha nem a korábban említett pizza-csocsó, akkor esetleg Xbox-gumicukor). A legtöbb azonban amit tehetsz, hogy megtanulod, miként érdemes az adott korosztálynak átadni az üzenetedet– önképzéssel, de formális képzésekkel is dolgozhatsz ezen.
4. Készülj fel! 
   Felkészülés level 1: tudod, hogy miről szeretnél tanítani és beszélgetni.
   Felkészülés level 2: tudod, hogy a célközönségednek ezt hogyan lehet átadni.³
5. Örülj, hogy vannak ifisek! 
   Nem magától értetődő, hogy valaki ifire jár, becsüld meg, hogy ott vannak. 

Írta: Duráczky Bálint

¹ Fontos aláhúzni, hogy egy ifi létszáma rengeteg tényezőtől függ, ezért nem érdemes az ifivezetőnek feltétlenül önmagát okolnia akkor sem, ha növekszik, és akkor sem, ha csökken a létszám.

² https://www.acornbibliaikepzes.hu; https://ifivezetokepzes.com

³ Például az ifialkalom központi üzenetére rámutató játékokkal, csoportbeszélgetésben feltett kérdésekkel.

Olvass tovább!

Miért ne olvasnád el a kutatás többi cikkét is?