Szombat-napi küzdelmek…

Tippek kezdő pihenőknek

Miért érzem fáradtnak magam egy egyszerű hétvége után? Hova tűnik első nap a szabadságom enegriája? – kérdezem magamtól újra és újra. A mély, valódi pihenés nem egyszerű – gyakorolnunk kell. – állítja egyöntetűen az újságíró, az igehirdető és a lelkigondozó is. Véletlen lenne?

I. A valódi pihenésről

Tehát a pihenést gyakorolnunk kell. Ez egyébként nem új hír, jól tudták régen is, nem véletlenül volt ilyen részletesen megtervezve a szombatnap, fel kellett készülniük, tenniük kellett a szombatért, hogy értékelni tudják az aznapi csendet. Nem a hívek ellehetetlenítéséért hozták a sok-sok szabályt. Tudták, hogy anélkül nem működik az ember kikapcsoló gombja.

Rendszeresen tapasztalom, hogy hiába hagyom abba a munkát, a pihenés-üzemmódot mintha lehagyták vagy kiiktatták volna, folytatódik tovább az akarás, a pörgés, a teendők és lehetőségek végtelen sora. Csak a békességet, elégedettséget, szabadságot nem találom. Csak azt, ami maga a szombat-nap lenne.

II. Növekvő munkateher

A mai ember sok szempontból komolyabb terhelésnek van kitéve a munka szempontjából, mint a korábbi időszakokban. Ennek okai többek közt:

a nagyfokú bizonytalanság az állások terén

a szinte kötelezően elvárt túlórák

a technika áldásai: hiszen bárhol, bármikor dolgozhatunk. És ha tudunk, tesszük is.

a produktivitás-központú értékrend.

Míg régen a család volt kérdés nélkül az első számú érték, “életünk célja” az előre meghatározott társadalmi szerepeink betöltése volt. Ennek fenntartásához szükség volt a megélhetésre, ez volt a munka motivációja. Ezzel szemben ma a munka identitáskérdéssé, önmegvalósításunk eszközévé változott át, ami az értékességünknek, létünk igazolásának, jelentőségének a forrása. Ezek mind hozzájárulnak, hogy rettenetesen nagyra nőtt a munkával kapcsolatos érzelmi, pszichés nyomás.

A fentiek következménye, hogy bár most lenne legnagyobb szükségünk a pihenésre, éppen most vagyunk a legkevésbé képesek megpihenni. De ha elfogadjuk, hogy régen kisebb volt a munka-nyomás az embereken, miért volt már akkor is ekkora hangsúly a sabbath-on? Biztosan van további lelki indoka a szombatnap megtartásának a családi találkozás lehetőségén, az ünneplésen, dicsőítésen túl.

III. Munka a felszín alatt

Az alvás esetében nem elegendő, hogyha hosszú ideig tart, hanem az alvás mélysége, a fázisok teljessége, ami igazán meghatározó a kipihentség szempontjából. Ugyanígy van valójában az ébrenléttel, a munkával kapcsolatban is: hiába hagyjuk abba a munkát, ez nem csökkent az őrült tempón, a folyamatos önellenőrzésen, és belső elváráson, hogy elég produktívan és hasznosan töltjük-e minden időnket. Egy állandó belső fogságban élünk, kényszerek számonkérő hangjai közt, amik nem csendesednek:

“meg kell csinálni, teljesíteni kell, határidő, probléma, oldd már meg, pihenj is, lépj tovább, gyerünk, mindjárt holnap”.

Mert az egy dolog, hogy ma megtettem mindent, máris itt a holnap, kezdhetem elölről, hogy bebizonyítsam: érek valamit.

Ez a folyamatos belső erőfeszítés elnyeli, elszívja az erőnket, és lehetetlenné teszi, hogy a munkán túli pihenőidőnk feltöltődéssé váljon, hacsak nem teszünk, alkotunk valamit aközben is. De mivel a szabadidős tevékenységek jelentős része alulértékelt a munkához képest, annyira mégsem lehetünk magunkkal elégedettek, mintha ekkor is dolgoznánk. A “kikapcsolódás” egy újabb, tökéletesen teljesítendő feladattá változik. Így kerülünk elégedettség nélküli, valódi rabszolgaságba.

IV. A sabbath elve – teljesség és elégedettség

…innen nézve a hatékonyság, az ésszerűség tökéletes ellentéte. Hiszen egy egész nap alatt legalább azt megtehetnénk, amennyi egy könnyed pihenőnapba belefér, ne vesztegessük el. De ahhoz, hogy teljesen felhagyjunk a teendőinkkel, meg kell tagadnunk a saját intuíciónk, belső monológunk diktálta ütemet.

A sabbath rítusa egy történet észrevétlen újraélése, amelyből kiderül, hogy kik is vagyunk, ki vagyok valójában. A teremtéstől kezdve Isten képmásaiként, őt utánozva és vele való egységben kellene élnünk. Miért pihent meg Isten a hetedik napon, ha Ő sosem fárad el? Miért hagyta abba, amit csinált, hogy visszanézzen, és azt mondja:

Minden, amit teremtettem, igen jó.

Miért akart megelégedni ezzel?

Felfoghatatlan számunkra, hogy Isten a teljesség dimenziójában él, és onnan szemlél mindent, minket is. Mi magunk a saját töredékes és megtört nézőpontunkból nem tudunk elégedettek lenni magunktól. Meg kell értenünk, hogy Isten hogy néz ránk ahhoz, hogy mi is megtanuljuk így szemlélni magunkat. Hinnünk szükséges abban, hogy Őnála valóban szeretett, befogadott gyermekek, örökösök, tiszták, gyönyörűek vagyunk. Nála egyedül nem szükséges bizonygatnunk saját értékességünket, fontosságunkat, mert pont Ő maga tekint ránk megbocsátó, végtelen szeretettel, és igyekszik meggyőzni minket is szeretettségünkről. Ebből következik, hogy miért csak Jézuson keresztül pihenhetünk meg, miért őnála tűnnek el a terheink, miért könnyű az Ő igája. „Elvégeztetett” – mondja Jézus, miután a kereszten megtapasztalja a teljes nyugtalanságot, a bűneink Istentől elválasztó, lelket kiszárító következményét. Aki elfordul Istenről, ugyanezt tapasztalja meg (Ézsaiás 57, 20-21). S bár Ő megtehetné, hogy kilép a szenvedésből, ehelyett tökéletesen betölti küldetését: meghal helyettünk, és vérével örökérvényű békét szerez. „Te vagy az én szeretett fiam, benned gyönyörködöm.” – mondja az Úr (Máté 3,17), és mondja immár nekünk is. Ezen a tökéletes békén és befejezettségen mi is megpihenhetünk. Nincs már mit hozzátennünk, elvégeztetett.

A szombatra most is égető szükségünk van. Jézus számunkra nem eltörölte, hanem – ahogy Ő is mondja – betöltötte a szombatot, ezzel kijelentve, hogy ő Isten, mert ő ad értelmet a szabadításra való emlékezésnek. Ugyan ki más tehetné ezt meg? Számunkra azonban élő a kérdés, hogy hogyan tartsuk meg a szombatot a korábbi sok-sok szabály nélkül, amelyek nem kötnek már bennünket?

V. Hogyan vehetjük rá magunkat?

…hogy a nyugalom üldözése helyett valóban Isten felé forduljunk, az Ő művét szemléljük és élvezzük hétről hétre, napról napra? Ez nagyon komoly elhatározást és fegyelmet igényel. Először is belső fegyelmet két területen.

1.A szombat a felszabadítás cselekedete (5Mózes 15, 12-15.18). Akik nem pihenhetnek, azok rabszolgák. A pihenés lehetősége a szabadságot jelenti. Saját magunkat taszítjuk rabszolgaságba, mikor túlvállaljuk magunkat, és nemet mondásra való képtelenséggel igyekszünk minél értékesebbekké válni, másoknak hasznára lenni. Meg kell tanulnunk az állandó sürgetéstől mentesen döntéseket hozni, másképp határozni meg magunkat, mint ahogy azt mások és saját elvárásaink diktálják. Adott esetben úgy, hogy kiveszünk egy napot.

2.A szombat a bizalom cselekedete. Átélem, hogy nem vagyok Isten. Nem én tartom fenn magam a hullámokon: Ő teszi. Gondoskodása és áldásai nélkül sehol sem lennék, az első szél elfújna, az első gond letarolna. Belé vetem a bizalmam, és tőle várom a békességem, a fennmaradásom.

A fentieken kívül, vagy ezekből fakadóan a nyugalom külsődleges fegyelmet is kíván.

1.Tölts több időt sabbath-ként! Valószínűleg szükségünk van az időtartam megnövelésére is.

2.Tartsd egyensúlyban a sabbath összetevőit! A szokatlanság, a kontempláció és az inaktivitás egyensúlyát.

Szokatlan lehet bármi olyan, amit nem a megélhetésünkért, hanem élvezetből, kíváncsiságból teszünk (hobbik).
Szemlélnünk és elmélkednünk, ha így tetszik: meditálnunk szükséges Isten tettein, és átélnünk, hogy kik vagyunk Őbenne, milyennek lát minket. Ehhez a szemlélődéshez szorosan hozzá tartozik, felfakad belőle az őszinte dicsőítés.
A harmadik összetevő az inaktivitás, vagyis a parlagon hagyás (3Mózes 25, 2-22.): ekkor bármi feltörhet belőlünk, ami egyébként nem tud: olyan térbe kerülünk, ahol elengedhetjük a lelkünket, érzéseinket, gondolatainkat kordában tartó sorompókat, és teret adhatunk a hétköznap eltemetett, elkendőzött belső valóságunknak.

3.Légy elszámoltatható a sabbath-tal kapcsolatban! Ha elhatározod, hogy komolyan veszed a sabbath-ot, mondd el másnak is, és engedd, hogy emlékeztessen rá és adott esetben számon kérje rajtad! A munkán, szolgálaton kívül is szüksége van rád a családodnak, a barátaidnak, a közösségednek, mint egyszerű, szerves tagjára, és neked is ezekre az élményekre. Ne hagyd megfosztani magad ettől!

4.Lopd be a munkádba a sabbath-ot! (3Mózes 19,9-10.) Engedd el a saját elvárásaidból fakadó perfekcionizmust, légy nagylelkű és hagyj margót a munkaidődben, ahogy régen sem szabadott minden kalászt összeszedni a földről. Ez ugyanolyan erősen a munkás védelme volt saját magától, mint ahogyan segítség a jövevényeknek és nincsteleneknek. Lehet, hogy ennek kárát látja majd a karriered. Nem biztos, hogy így lesz, de Isten ezt is kérheti tőled. Mégis megéri az a béke és elégedettség, ami abból a biztos tudatból fakad, hogy az ő kezében van az egész életed.

5.Közösség. Találkozás. Többek közt találkozz azokkal, akik ugyanazt a munkát végzik, amit te! Beszéljétek át, hogy hogyan tudjátok megélni a pihenést, hogy előzhetitek meg, hogy belekerüljetek a teljesítés és munka rabszolgaságába!

Mikor megállunk, hogy Isten nézőpontját keresve ránézzünk arra, kik vagyunk, megváltozik a hozzáállásunk a saját tornyosuló teendőinkhez is. Az Ő dicsőségére, vele együtt lépdelve összehasonlíthatatlanul jobb lelkiállapotban, hálával tudunk a nehéz feladatokba is belemerülni, és mint ránk bízott feladatok elvégzésére is

tökéletesen szabad lények,

és ajándékként élhetjük meg és fogadhatjuk el a pihenés lehetőségeit. Dönthetünk úgy munka közben, hogy pár percig csak Róla elmélkedünk. Dönthetünk arról, hogy az Ő szolgálatára végezzük mindazt, amit aznap elvégzünk. Behívhatjuk a leghétköznapibb feladataink, gondolataink, aggodalmaink közé, és ugyanúgy a pihenésünkbe.

Tapasztalatból tudom, milyen hihetetlen nagy a különbség egy rá figyelő, benne megnyugvó munkanap és egy nélküle végigdolgozott munkanap között. Nélküle csak önmagunkért gürcölő, kényszerpályára állított rabszolgák, végrehajtók lehetünk. Vele együtt, a szövetségét és védő karját magunk mellett tudva bátor alkotók vagyunk, akik tudjuk, hogy akármi történjen is, biztonságban vagyunk.

Gondolkodtató igehelyek – segédlet Letöltés

Források (angol nyelven):