“Svéd gerelyvetés kategóriában első ízben, 1908 május 31-én háromnapi gyakorlás után részt vettem Magyarország főiskolai gerelyvető bajnoki versenyén, amelyet megnyertem nagy fölénnyel, túl dobva nem csak az országos, hanem a világrekordot is méterekkel. Ezután a világrekordot fokozatosan emeltem mindig nagyobbra… Csak nagyobb versenyekre utaztam, tehát nem gyakran távoztam el a gyülekezettől.” (Részlet az önéletrajzából)

Kóczán az olimpián álnéven indult. A fiatal segédlelkész atletizálását ugyanis nem nézték jó szemmel egyházi felettesei, így a nagyobb botrányt elkerülve álnéven versenyzett. Paptanárai elítélték a meztelen lábakkal és karokkal való sportolást hiszen hivatása a kor értékítélete szerint nem volt összeegyeztethető az atlétikával. Egyházi felettesei nem egyszer kifogásolták, hogy a segédlelkész „pőrére vetkezve dárdát hajigál a vásári nép szórakoztatására”

Sportszeretete arra késztette, hogy környezetében – elsősorban a fiatalok körében – népszerűsítse a sportot, de ne csak testedzésnek tekintse, hanem nevelési eszközként is hasznosítsa azt. Alsógödön tanította, nevelte a fiatalokat.

Aki járt már fiatalok szobájában, az tudja, hogy az ifjak lázasan keresik azokat a személyeket, akiktől tanulhatnak, akikre hasonlíthatnak. Kiragasztják a képeiket a falra, átveszik szokásaikat, próbálják utánozni megjelenésüket. Színészek, zenészek, sportolók lesznek megannyi fiatal példaképei. Sok kritika éri a fiatalokat a felnőttek részéről példaképeik miatt. A felnőttek világa nem fogadja örömmel az extrém életet élő, furcsa megjelenésű példaképeket, féltik gyermekeiket a bálványként szeretett emberektől.