Új, elgondolkoztató sorozatunk célja, hogy véleményt formáljatok ti is ezekben a kérdésekben, beszélgetés induljon és szemléletváltások történjenek.

Harmadik rész: “Mert soha nem is jártak” – Hogy van ez a Bibliában?

Dave Wright mondja azt, hogy: “Az is lehet, hogy rengeteg fiatal felnőtt nem elhagyja az egyházat, hanem igazából soha nem is kezdett el beintegrálódni a felnőtt gyülekezetbe.”

Ennek oka, hogy nem tudják, milyen az istentisztelet, mert felnőttek egy gyermekistentiszteleti formában, ami teljesen más, és mikor átkerültek a lépcsők során a felnőtt közegbe, az annyival frontálisabb, hogy nem tudtak vele mit kezdeni. Másrészről akkora volt az ugrás az igehirdetés tartalmában is, hogy nem tudtak rá reagálni.. Nem érintette az ő életkérdéseiket az igehirdetés, míg a gyermekistentiszteleti még igen és ezért unatkozni kezdtek. Harmadrészt, míg életük nagy részében azt tapasztalták, hogy a vasárnapi foglalkozásokon az ingereik ki vannak szolgálva, addig a felnőtt istentiszteleten mindezt nem élték meg. Így tehát kialakult egy belső gyülekezeti gát, amit mi építettünk ki. Persze jó szándékból építettük ki, de a mellékhatása itt érezhető.

Hogy volt mindez a bibliai időkben?

Isten igéjének felolvasása a Bibliában a generációk közös együttléte volt, a Józs 8-ban azt látjuk, hogy minden életkor képviselői ott kellett, hogy legyenek a törvény felolvasásakor.

“Azután fölolvasta Józsué a törvény minden igéjét, az áldást és az átkot, pontosan úgy, ahogyan meg van írva a törvénykönyvben. Mindabból, amit Mózes megparancsolt, egyetlen szó sem volt, amelyet ne olvasott volna föl Józsué Izráel egész gyülekezete meg az asszonyok, a gyermekek és a hozzájuk csatlakozott jövevények előtt.” Józsué 8:34-35

Nemcsak egy rövid részt, de az egész törvény felolvasását közösen hallgatták meg. Ha erre azt mondjuk, hogy kötelező volt a számukra, akkor vizsgáljuk meg a következő igét:

“Miközben Ezsdrás Isten háza előtt leborulva így imádkozott, és sírva elmondta ezt a bűnvallást, Izráelből igen nagy sokaság gyűlt össze körülötte: férfiak, asszonyok és gyermekek, mert a nép igen keservesen sírt.” Ezsdrás 10:1

Az imádság és a bűnvallás is Isten dicsőítésének része volt, és azt látjuk, hogy minden generációból önként csatlakoztak az emberek. Az ezsdrási igében nem volt kötelező jelen lenniük, hanem közösségi létforma volt Isten elé gyűlni, őt dicsőíteni és bűnt vallani.

Az Újszövetségben pedig Pál olyan hosszan beszél, hogy egy tinédzser, Eutikhosz elalszik az igehirdetése alatt. Ami, lássuk be, egy tinédzser részéről éjfél körül érthető, de itt nem ez a lényeg, hanem az, hogy jelen volt. Ott volt a többiekkel. (Apcsel 20:7-12)

És persze nem az a helyes következtetés ezen cikk után, hogy ne lehetne külön réteg alkalom. De ha látunk olyan szimptómákat, amik jellemzői a szegregációnak a gyülekezetben, akkor érdemes ezen elgondolkodni.

Praktikus tanácsok

Bár láttuk, hogy mi lenne a norma a Biblia szerint a generációk egyesülését tekintve, mégis gyakran éljük meg ma a szétvált együttléteket. Mit tehetünk, hogy ez másként legyen?

Segítsük a különböző generációkat azokban a találkozásokban, ahol a fiatalok nem tudják, hogyan kapcsolódjanak az idősebbekhez, mert nem is volt igazán lehetőségük erre, és az idősebbek is nehezen kezdeményeznek.

Ha már ez a helyzet, mint amit fent leírtunk, de mégis szeretnénk integrálni a fiatalokat, akkor tegyünk fel magunknak pár kérdést:

Szívesen látottak-e a gyülekezeti alkalmakon a fiatalok? Miben fejeződik ki mindez?

Imádkozik-e értük a felnőtt gyülekezet akár az istentiszteleten, akár otthon, akár csoportokban, és kapnak-e rá lehetőséget, hogy ők is megtegyék ugyanezt?

Van-e róluk szó bármikor a hirdetésekben, gyülekezeti hírlevélben, újságban?

Az, ahogy a gyülekezet fogadja a fiatalokat, túl kell, hogy mutasson a tényen, hogy vannak. Ha azt szeretnéd, hogy a gyülekezeti nagy közösség részesének érezhessék magukat, akkor ezt ki kell fejezni, éreztetni kell velük.

Az az igehirdetés, ami egy 17 évesnek is érthető, nemcsak a számára, de a gyülekezet egészére nézve is frissítő hatású lehet. Ha az igehirdető sosem beszél arról, hogy az üzenet hogy alkalmazható egy tinédzser életében, akkor Ő azt fogja érezni, hogy ez az idősebbek találkozója, ahol Ő egy vendég, de semmiképpen sem valaki, aki otthon érzi magát.

Ráadásul a cikk margójára, pont ezért van szükség idősebb ifimunkásokra is, mert nekik van több élettapasztalatuk, és abban is jobban tudnak segíteni, hogy a generációk találkozzanak egymással a gyülekezetekben.