Vajon gondoltuk volna pár héttel ezelőtt, hogy az internet, a különböző közösségi média portálok és az online tér az eddiginél is fontosabb szerepet tölthet be a mindennapjainkban? Az otthonról végzett munka (home office) és az iskolák bezárása miatti otthoni tanulás megköveteli a különböző online platformok, videókonferencia-megoldások, videóüzenetek stb. fokozott használatát.

Ebben a helyzetben talán még kevésbé tudjuk fekete-fehéren megállapítani, hogy a virtuális tér áldás, vagy átok az életünkben.

Valljuk be az elmúlt hetek eseményei miatt bőven másra is használtuk a közösségi médiát, mint tanulásra és munkavégzésre (még a csendes, eddig megbújó facebook felhasználók is elkezdték hallatni hangjukat). Mi történik vajon akkor, amikor az offline ajtók bezárulnak és velük együtt az offline élményszerzési lehetőségek leszűkülnek, az online tér pedig még erősebben és még elkötelezettebben indul hódító útjára életünkben?

Veszélyes helyzet az, amikor ilyen mértékben kell támaszkodunk egy ennyire addiktív “szerre”. Az offline valóság soha nem fogja tudni felvenni a versenyt azzal a színességgel és sebességgel, amellyel az online tér visszacsatolást, visszajelzést (gondolok itt az azonnali üzenetváltásokra, különböző online játékokra és szerepjátékokra, a likeokra amiket kapunk stb. és az ezeket kísérő audiovizuális ingerekre) ad nekünk. Az agyunk márpedig éhezi ezeket a színes és gyors visszacsatolásokat, főleg egy olyan helyzetben, amikor a négy fal közé vagyunk szorítva és hirtelen minden amúgy is elég lassúnak és szürkének tűnik.

Íme néhány kérdés, ami segít monitorozni akár magadat, vagy gyermekedet, ifisedet, hogy hogy is áll az internethasználattal?
1. Amikor nem vagy az interneten, milyen gyakran fantáziálsz az internetről, vagy gondolsz arra, hogy milyen lenne most internetezni?
2. Milyen gyakran hanyagolod el az otthoni teendőid, azért, hogy többet internetezhess?
3. Milyen gyakran érzed, hogy csökkenteni kellene az internetezéssel töltött időt?
4. Milyen gyakran internetezel, amikor aludnod kellene?
5. Próbáltad már csökkenteni az internetezéssel töltött időt sikertelenül?
6. Volt már olyan, hogy úgy érezted el kell titkolnod, hogy mennyi időt töltöttél internetezéssel?
7. Milyen gyakran szenved hátrányt a teljesítményed munkában/tanulásban az internetezés miatt?
8. Milyen gyakran veszed észre magadon, hogy internetezés közben azt mondod/gondolod: “csak még egy pár perc és abbahagyom”?

Arra kell figyelnünk ebben az extrém #maradjotthon helyzetben, hogy keretek közé szorítsuk az online lehetőségek és az internet használatát. Tehát tudatosan tervezzük meg, hogy az adott napon mennyi ideig kell munkavégzés/tanulás miatt használnunk az internete és mennyi időt szeretnénk ezen kívül szórakozás, hírszerzés stb. céljából online tölteni. Igaz ez felnőttre, gyermekre egyaránt (a felnőttek felelőssége, hogy a gyerekeknek kontrollálva legyen ez az idő, mert maguktól nem fogják). Át lehet gondolni, hogy milyen alternatíváink vannak pl.: otthoni edzés, zenehallgatás, olvasás, társasjáték, darts, kvíz, régi fényképek nézegetése és storyzás, családi történetek mesélése, közös étkezések, eddig elhalasztott otthoni teendők elvégzése stb.) Elsőre kényelmetlen, nehéz és idegesítő lehet ez a folyamat, de nagyon is megéri, különben igen nehéz lesz visszaszokni a normál kerékvágásba egy kialakult internetfüggőség esetén. A szülőknek különösen kihívásokkal teli, hogy mivel foglalják le bezárt és energiától felrobbanó gyermekeiket, ha nem az internettel. Könnyebb a net adta lehetőségeket választani, főleg egy olyan stresszes és frusztrált időszakban, mint amiben most vagyunk, de hosszútávon nem éri meg. Most különösen fontos, hogy a szülők, pedagógusok, ifivezetők megosszák tapasztalataikat, hogy hogyan lehet fenntartani az egyensúlyt offline és online között.