Három részen át boncoltuk, hogy miért van IFI munka. Most nézzük meg azt a kérdést, hogy egyáltalán miért fontos, hogy legyen miért!

Egy egyszerű felsorolás Doug Fieldstől, hogy a helyes cél kitűzése miért előny egy csapatban: Ha van cél….

• …akkor kevesebb a konfliktus. Minél több vezető van, annál több ötlet jön. Ha pedig nincs kitűzött cél, akkor mindenki szeretné a saját ötletét, célját megvalósítani és értetlenül áll, mikor a felelős vezető nemet mond rá. Érthetően, mivel nincs mire hivatkozni, hogy miért ne lehetne azt az ötletet megvalósítani. Ha nincs egyértelmű cél, nincs egyértelműen kommunikálva, akkor nincs mire hivatkozni. Ha viszont van cél, akkor hivatkozhat rá a vezető, a szolgáló és ez keretet ad, hogy mibe fektessünk energiát, mibe ne.
• …akkor a programok a célt szolgálják. Ha nincs cél, akkor mindenki a saját programját szeretné megszervezni és azt tartja fontosnak. Nyilván, mert egyébként zseniális ötletei vannak és azokat fontosnak is tartja a fiatalok felé. Viszont a megfogalmazott, leírt cél utat ad, vagy adott esetben gátat szab egy-egy program előtt. Ez a keret pedig azt segíti, hogy ne rengeteg különböző jó ötlet hemzsegjen a szolgálatunkban, hanem egy cél felé tartson minden.
• …akkor nem lesz rejtély. Sokak csak úgy szolgálnak az IFI munkában és néha-néha elgondolkoznak, hogy ez vajon hova tart. Mit gondolhat a vezető, mi ennek a célja, miről szól ez. Sokszor vannak olyanok is, akik viszont kifejezetten szeretnék tudni, hogy mi a cél, de ez rejtély marad a számukra mert a szolgálat vezetői ezt nem fedik fel. Vagy mert nincs, vagy ki tudja miért.

Mindenesetre közös az összes pontban, hogy ha van cél, akkor van mire hivatkozni. Ha van mire hivatkozni, akkor kevesebb a nézeteltérés, konfrontálódás, akkor nemet mondani is egyszerűbb. Ráadásul, ha van cél, akkor van mire visszatekinteni, hogy elértük-e. A kiértékelés pedig sokszor örömhöz, hálához, sikerélményhez vezet, ami nem utolsó ebben a kihívásokban teli szolgálatban.

Az IFI szolgálatban úgyis annyi kihívás van, sose baj, ha a visszatekintésben azt látjuk, hogy elértünk valamit.