A szolgálatban legtöbbször az köti le a figyelmünket, hogy éppen aktuálisan mi a legszükségesebb teendő, mit kellene elvégezni és ha segítőket, szolgálókat keresünk akkor őket is ezeknek a szükségeknek betöltésére keressük…..

De vajon van-e más mód? És vajon kell-e más mód? Azt látom a saját szolgálatomban és a saját vezetői csapatomban, hogy amíg a szükségek alapján szolgáltunk, addig az elvégzendő “projekt” volt az első. Mi kell ahhoz, hogy az meglegyen? Miket kell megcsinálni, mik a teendők? Ez arra fókuszált, hogy a programjaink, amiket fontosnak tartottunk megvalósuljanak. De sokszor ebben a szolgálók, önkéntesek, de még a vezetők is elfáradnak egy idő után, gyakran nem találják a helyüket és kiüresednek.

Múlt évben többször olvastam a lelki ajándékokról, ezekről az igékről és magyarázataikról. A gondolataim egyre inkább akörül forogtak, hogy a bibliai modell egészen más, mint amit a valóságban tapasztalunk az egyházban. A Biblia arról beszél, hogy ajándékok szerint szolgáltak az akkori gyülekezetekben és mindenkinek más adatott ezek közül. Valakinek a tanítás, valakinek a pásztorlás, tanítás és így tovább. Ezek alapján voltak különböző posztok, szerepek de mindenki a maga ajándéka szerint szolgált. Ma pedig valamiért van sokszor egy poszt a fizetett lelkész, aki ezek közül mindegyiket végzi, pedig nagy valószínűség szerint nem mindegyik az ajándéka. Vagy van egy szolgáló, önkéntes, aki beáll az ifi munkába, de ott is azt végzi, ami rá jut, ami éppen a szükség. Amit éppen meg kell csinálni, ami régóta szokás, hogy minden évben van, azt meg kell szervezni, a sok tábort, alkalmat, programot kézben kell tartani.

És mindebben elveszik Isten ajándéka. Az az ajándék, hogy Isten olyan képmásnak teremtett, akibe különleges, személyre szabott ajándékot rakott. Ez az ajándék pedig azért van, hogy sáfárkodjon vele az ember, kamatoztassa, használja. De ha a szükségekre figyel, akkor ez az ajándék vagy igen ritkán, vagy sosem tud előjönni érthető módon.

Elkezdett foglalkoztatni, hogy vajon nem lehetne-e ma is inkább az ajándékaink szerint szolgálni. Sokat gondolkoztam, olvastam, kerestem a megoldást. Így jutunk el oda az IFI szolgálói csapatunkkal, hogy ettől az évtől kipróbáljuk ez a fajta működést. Éppen ezért kezdtünk el mi 11-en az IFI vezetői csapatban az ajándékaink szerint szolgálni. Leültem mindenkivel személyesen beszélgetni arról, hogy kinek-kinek mi az ajándéka. Ezt tettük a biblia alapján és olyan tesztek segítségével, amik ma már adottak és jók is (ezeket csatolom lejjebb). Így kiderült, hogy kinek- kinek mi az ajándéka. Majd ránéztünk az éves programtervünkre és végigvettük, hogy van-e olyan terület, ami illeszkedik az ő ajándékához, beleférne az idejébe és szívesen végezné is. Sok-sok ilyen területet találtunk. Rólam lekerült jó pár olyan teher, amit eddig én végeztem, mert a szükség szerinti szolgálatban, mindig rám maradt, de most találtunk olyat, aki szívesen végzi helyettem és ajándéka is van hozzá. Kaptam viszont olyanokat, amiket szívesebben viszek, mint az alkalmak tartása vagy fiatalok pásztorolása. Ráadásul a tapasztalat azt mutatja, hogy a szolgálók, akik önkéntesen vannak benne az IFI vezetésében jóval szívesebben veszik ki most így a saját részüket, mert olyan dolgot csinálnak, amihez van ajándékuk, amiben növekedhetnek, aminek látják is gyümölcsét az ajándékaik miatt. Így mindenki jobban jár.

Persze nem akarom idealizálni a helyzetet. A vezetőnek ilyenkor sem lesz kevesebb feladata, mert mentorálni, támogatni kell a szolgálókat a növekedésükben, tanulásukban, ajándékaik felismerésében, kamatoztatásában. És persze ilyenkor is van megfáradás, van olyan szükség, ami nem ajándékom és mégis rám marad. Mégis összességében azt hiszem örömtelibb számomra az ajándékok szerinti szolgálat, kevesebb teher is van rajtam és jobban látom megvalósulni a növekedést magukban a szolgálókban és a szolgálatban is.

Ajánlom, hogy próbáljátok ki az ajándékok szerinti szolgálatot, akkor is, ha most idillinek tűnik és írjátok meg a tapasztalataitokat!

Segítség az ajándékok felfedezéséhez:

1Kor 12,1-11