Közös tapasztalat, hogy a 10-15 éves korosztály nem különösen motivált, hogy beüljön a számára unalmas és hosszú Istentiszteletekre. De a szüleikkel mégis eljönnek sokszor. Mit tehetünk annak érdekében, hogy bevonjuk őket, megszerettesük velük az Istentiszteletet?

Persze mondhatjuk azt, hogy legyen olyan az igehirdetés, ami leköti őket és vegye figyelembe minden lelkész, hogy a fiatalok számára is érthetően és relevánsan kell beszélnie. Ez már önmagában nagy kihívás. De feltételezzük, hogy minden igehirdető aki ezt olvassa természetesen így hirdeti Isten igéjét  (tudva, hogy nem könnyű minden korosztály számára relevánsnak maradni… )

A másik valóban életszerű reakció, hogy a fiatalok saját akaratukból és ne szülői nyomásra jöjjenek el, mert ha így lesz, akkor eleve be is akarnak ülni és több kedvük lesz végighallgatni az igehirdetést. A legjobb ez lenne.  Sőt látok is erre több példát az ifinkben, ahol fiatalok maguktól elkezdtek járni, szüleik nélkül, érdeklődnek, küzdenek, akarnak Isten igéjéről hallani. Mert megtértek, mert érdekli őket. De, jó hogy vannak ilyenek! Ilyenkor van a legideálisabb helyzet, mert önszántából jön. Bár ekkor is nagy kérdés, hogy mitől lesz érthető számára az igehirdetés és a liturgia elemei. Ez felelősség, ugyanis itt az ifjú titán valóban azért vesz részt, mert épülni szeretne, így rajtunk, az igehirdetőn a sor, hogy ez meg is történjen. Tapasztalatom szerint sokkal jobban megjegyzik az illusztrációkat, mint magát a dogmatikai részeket. Ebben van is mit tanulnunk Jézustól igehirdetőként, mert az Ő 20 perces igehirdetésében (hegyi beszéd) jóval több szemléltetés van. (Bővebben az erre vonatkozó cikkben) A Máté 5-7 közötti rész 20 képet, 30 illusztrációt és 1 történetet tartalmaz. Ha ezt egybe olvassuk fel, az annyi, mint egy átlag igehirdetés hossza. Azoknak a fiataloknak tehát, akik eleve szívesen vannak jelen, így segíthetjük az igehirdetés hallgatását.

De lássuk be marad még azért bőven fiatal, aki nem ilyen és legszívesebben a sarokban ülve mobilozna vagy horgolna, vagy inkább az igazak álmát aludná.  Sokszor vagyok szemtanúja annak, hogy egy-egy ifisem még az ajtóban vitatkozik a szüleivel, némán dacolva, nem engedve a rá zúduló érveknek. Jó adag érdektelenség, unalom és motiválatlanság rajzolódik ki egyes arcokra. A szülői mustra nem segít, a mobil hívogató, az Istentisztelet nem…..

Ebben a cikkben az a témánk, hogy miként tudjuk segíteni ezt a helyzetet. Nem megoldani. Ezért ne is ezt várjuk ettől. De két kipróbált módszert akarok bemutatni, amelyek igen kevés energia befektetést igényelnek, mégis segítség lehet a fiatalok számára.

1. IFI kérdések

Jópár évig használtuk ezt a módszert. A lényege, hogy az igehirdető ír 3-4 kérdést az igehirdetésével kapcsolatosan, amik gyakorlati, életre vonatkozó, alkalmazásra buzdító kérdések. Ezek a kérdések mind a szülők, mind a fiatalok részére elvihetőek voltak a gyülekezet kijáratánál az alkalmat követően. Sőt az igehirdetés után fel is olvasta őket a lelkész. A fiatalok a szüleikkel, vagy az “IFI szektorba” végighallgatják az igehirdetést, majd hazafelé a kocsiban, séta közben a kiadott kérdésekről tudnak beszélgetni.  Többen jelezték vissza, hogy segített nekik, nemcsak a figyelésben, de abban is, hogy érdekes beszélgetések indultak el az ebédek közben.

2. IFI lap – handout

Ennek egy továbbfejlesztett változata az IFI lap 2.0 (lehet neki kreatívabb nevet adni). Ez a New York-i Redeemer gyülekezet vasárnapi gyermek segédanyagának mintájára készült (egyszer ott jártam, megtetszett, elhoztam, átdolgozva lemásoltam). A segédanyag  lényege, hogy nemcsak az alkalom után, de közben is segíti a figyelmet. Kérdéseket tesz fel a liturgiával kapcsolatban és kérdéseket az igehirdetéssel kapcsolatban is (4 különböző fajta letölthető a cikk végén). Két oldalas A4-es lap, egy borítóval, egy hátsó szülőknek szóló tájékoztatóval a rendszeres IFI alkalmakról és a lap lényegéről.  Hetente készítjük el, de mivel van 4 sablonunk, így a dizájnnal nem kell sokat foglalkozni. Az igehirdető a kérdéseket kb. 5 perc alatt meg tudja írni a készülését követően, aki pedig szerkeszti annak szintén pár perc ezek beillesztése. A lap egyik része a liturgia (énekek, imádság, lekció,) elemeiről szól és tesz fel kérdéseket, míg a másik rész az igehirdetés tartalmi elemeire kérdez rá gyakorlatias szempontból. Ezt a bejáratnál kapják meg a fiatalok és ezzel együtt ülnek be a helyükre.

Az egészben a kedvenc részem a TUDOD-E. Régi vágyam volt, hogy a fiataloknak átadjam rövid magyarázatokban, hogy mi miért van az Istentiszteleten. Az IFI lap minden héten tartalmaz egy ilyen érdekességet (pl: miért hord a lelkész palástot, miért van Biblia az Úrasztalán, mit szimbolizál a csillag, miért állunk fel, mi az úrvacsora, keresztelés, karácsonyfa stb.) Ez minden alkalommal egy pár soros rövid ismeretterjesztő, de talán extra motiváció, hogy elvegye alkalomról-alkalomra ezt a segédletet, ami az érkezésekor már ki van helyezve.

Persze mindez eredmény nélküli, ha a fiatalokkal mi magunk nem beszélgetünk az istentiszteletről, annak jelentéséről, fontosságáról és jelenlétükről. Illetve szintén füstbe ment terv mindez, ha a szülők nem működnek közre, de erről egy másik cikkben, hogy miért fontos, hogy partnerként kezeljük őket és hogyan tudjuk bevonni őket.

Kapcsolódó cikk:

Ifi istentisztelet – példák, tippek, tanácsok

Ebben a témában sok-sok tapasztalat van országszerte, inkább csak megosztok, , felvillantok pár tippet és egy konkrét modellt, hogy ha szeretnél elindítsa a saját gondolataidat, ötleteidet a témában.