Mi történik, ha egy fiatal már nem ifis korosztály? Hova kerül? És honnan érkeznek az ifibe a fiatalok? Van a gyülekezetben erre stratégia, modell? Ha nincs, gyere és gondolkozzunk együtt rajta. 🙂

Sokszor, ha felkérnek, hogy az ifiben szolgáljunk, vagy éppen ott állunk, hogy ifit kezdjünk, akkor egyből leszűkül a fókuszunk arra a csoportra, akik az ifit alkotják. Lelkesek vagyunk, de nem gondolunk bele, hogy a szolgálatunk megtörik, ha nincs a koncepciónknak kezdete és folytatása. Az ifi munka korosztályos, mivel egyszer elérik ezt a kort a fiatalok, de túl is nőnek rajta és felnőtté is válnak. Fontos kigondolnunk és tisztáznunk, hogy mettől meddig tart életkorban az ifi és mi történik, ha valaki eléri a “felső korhatárt”.  Ezek azok a keretek, amik gátat szabhatnak annak a gyülekezetünkben, hogy még 35 évesen is valaki ifibe járjon és már 4-es osztályban azt mondjuk, hogy “jöjjön ő is, szívesen fogadjuk”. Ezt csakis tudatossággal és sokkal nagyobb ívű tervezéssel lehet elérni. Persze ebben már nemcsak az ifiszolgálónak van szerepe, hanem a vezetőknek is, mivel ebben ők döntenek, de erről majd később.

Ha szeretnénk, hogy a fiataloknak ne csak az ifis korosztályban lehessen közösségük és szeretnénk, hogy ne egy törést éljenek át, mikor a te szuper ifi szolgálatodból kinőnek, akkor érdemes stratégiai kérdésként kezelni az ifi életpálya modelljét.  Hálás vagyok Istennek, hogy ahol most szolgálok, ott már eleve a vezetőség kigondolt egy ilyet, így én is azzal az alázattal szeretném megosztani ezt a példát, hogy magam is tanultam, magam is átvettem ezt a remek struktúrát. A következőkben leírom, hogy nálunk milyen íve van ennek az életpálya modellnek:

Ahonnan érkeznek a fiatalok

Minden fiatal részesedik abban az örömben, hogy serdülő kora előtt gyermek lehet. 🙂 Amennyiben egy fiatal a gyülekezetből érkezik, úgy gyermek istentiszteleten vesz részt, amíg 5. osztályos nem lesz, azaz 10-11 éves. Ha eléri ezt a kort, akkor a rákövetkező nyáron jöhet velünk a közös ifi táborba. Itt részt vesz egy kedves beavatási szertartásban, amiben őt is a közösség tagjának fogadjuk és szimbolikus kis ajándékot is kap. A tanév első vasárnapján pedig mindig kihívjuk az új kis ifiseket a gyülekezet elé és imádkozunk értük. (Arról itt írtam, hogy Istentiszteleten, hogyan próbáljuk őket segíteni a jelenlétben)

IFI korosztályonként

Nálunk két ifi van, nagy és kicsi, de sok helyen ennél jóval kreatívabb elnevezéseket adnak nekik, ami szerintem remek ötlet, főleg, ha maguk választhatnak maguknak nevet. A kis ifi 5-8. osztályig van, a nagy ifi pedig innentől érettségiig. Hetente találkozunk velük és figyelünk arra, hogy a két korosztály találkozzon is egymással, de meglehessen a külön alkalmuk is és ne frusztrálják egymást. Közös dicsőítés van mindig a két ifi között, közös táborunk van, de külön alkalmaink és külön hétvégénk. Ha egy kis ifis naggyá válik szintén részt vesz a nagyok által kitalált beavatási szertartásban és amennyiben egy nagy ifis érettségihez ér el, körben állva imádkozunk érte és kiküldjük a megpróbáltatásokba. Az IFI-be hála Istennek, nemcsak gyülekezeti gyermekek járnak, hanem az ő behívott barátaik, környéken lévő sulik diákjai is. Ők vagy egy alkalmon csatlakoznak hozzánk, amire elhívja őket egy barátjuk, vagy az erre a célra külön megrendezett IFI Klubbon. Ez a missziós célzatú szombati nap évente négyszer van olyan programokkal, amik  játékosak, beszélgetősek, viccesek és mindenki számára nyitottak. Külön meghívót készítünk a hittanosoknak  és biztatjuk a fiatalokat is, hogy hívjanak erre barátokat. Amennyiben valaki ilyen alkalmon csatlakozik, azt onnantól kezdve szívesen látjuk a hétközi alkalmunkon is.

Ahová továbbmennek a fiatalok

Nehéz kérdés ez, mert a fiatalok személyekhez kapcsolódnak legtöbbször és nagy törés nekik, ha nem ugyanaz a vezetőjük, mint akit megszerettek az ifi évei alatt. Viszont nemcsak a vezetőhöz, de a közösséghez is ragaszkodnak, így folytonosságot tudunk létrehozni, ha olyan házi csoportokba hívjuk, küldjük őket, ahol volt ifis társaik vannak és örömmel várják őket is oda. Ezek a házicsoportok nálunk egyetemista korosztályúak, jelenleg kettő is van belőle. Ha szeretnénk tekinthetünk rájuk még úgy, mint az IFI égisze alatt működő csoportokra, de már önállóbbak, már vezetőket keresünk és képzünk ki közöttük, hogy önműködőek legyenek.  Az összetétel itt is ugyanazokból az emberekből kerül ki, akik anno ifisek voltak, így ismerik egymást és gyorsan megszeretnek egy új vezetőt is akár. Végül pedig, ha megszerzik a diplomájukat, szakmájukat, okj-t vagy már dolgoznak is, akkor további házicsoportokba tagozódhatnak, vagy nyugdíjas életükig akár együtt is maradhatnak, ez már a későbbi rendszer kérdése. Véleményem és tapasztalatom szerint ez a modell a konfirmáció, bérmálás, iskolaváltások kérdésében is nagy segítséget és biztonságot ad.

Ez egy modell a sok közül, ha neked is van jó ötleted, tapasztalatod oszd meg kommentben a többiekkel, ha pedig van kreatívabb ötleted az ifink elnevezésére vagy csak meglátásod, írd meg nyugodtan! 🙂