Ifjúsági munkában, szolgálatban végzett években megtapasztalhatjuk és megtanulhatjuk, hogy hogyan érhetjük el könnyen a fiatalokat, milyen programokat szervezzünk, hogy el is jöjjenek rá, hogyan tudjuk őket megszólítani, Isten igéjét megismertetni velük.

Talán ezek könnyen mennek már nekünk, talán még van hova fejlődnünk, de már a magunkénak érezzük valamennyire. Bárhol is tartunk a szolgálatunkban, előbb vagy utóbb szembe találkozunk azzal, hogy felismerjük, hogy legtöbbször egy ifishez szülő/ szülők is tartoznak. De velük mégis mit tudunk kezdeni? Barátaink ők nekünk, akik segítenek közelebb kerülni az ifiseinkhez, megérteni őket és ezzel segíteni a munkánkat vagy épp ellenségek, akiktől jobb, ha távol maradunk?Megosztok veletek néhány jó tanácsot, gondolatot, hogy hogyan érdemes tekinteni a szülőkre, amit Doug Fields ifjúsági lelkipásztor fogalmazott meg, sok évnyi nehézség és kudarc után.

1. Te vagy az egyik befolyásos személy, de nem az egyetlen!

Lehet, hogy megtaláltad a közös hangot az egyik ifiseddel, de ha a szülők nem érzik magukénak a lelki formálódásnak azt a folyamatát, amit a gyülekezetben tanítanak, akkor nehéz hosszú távú hatást gyakorolni a fiatalra. Lehet, hogy az ifisek szívesen és felszabadultan beszélgetnek veled, de fontos szem előtt tartani, hogy a szülők gyakorolják az elsődleges hatást az életükre.

2. Alakíts ki családbarát szokásokat!

Mint az összes többi folyamat, ez is nagyon nehéz, de érdemes időt és energiát fordítani rá. Ha úgy alakítod a programokat, hogy azok nem veszik el az ifis legtöbb szabadidejét és általában a szervezésnél figyelsz arra, hogy ne olyan helyre tervezd a programokat, amik a szülőkkel való időtöltésre alkalmas, akkor a szülők is hálásak lesznek, és könnyebben mondanak igent a gyerekük egy-egy ifis programjára. („A kevesebb program néha több”)

3. Egységben a szülőkkel!

Ha jó kapcsolatot ápolsz a szülőkkel, sokkal könnyebben meg tudod érteni a fiatalokat és a szülők is a gyermeküket. Persze ez most úgy hangozhat, hogy a háttérben szövőd a szálakat és pletykálsz a szülőkről, vagy pont a gyermekükről, de ez nem így van. Ha egy nehézségben, konfliktusban hozzád fordul az egyik ifised, amit a szüleivel él meg, akkor a szülőkkel ápolt kapcsolatod segíthet tisztább képet kapni, és elvezetni a segítségig. De ez ugyanúgy érvényes, ha a szülőknek van szükségük segítségre.

4. A kommunikáció

Alakíts ki egy rendszeres kommunikációs csatornát a szülőkkel, hogy informálhasd őket a programokról, történésekről, akár arról is, hogy miről fogtok tanulni a következő alkalmon. Segíti őket, sőt legtöbbször megnyugtatja, hogy jó helyen és jó kezekben van a gyermeke. Ehhez a kulcs mondatom: Rendszeresen, tömören, világosan!