Amikor az Ifjúságépítőkhöz csatlakoztam munkatársként, akkor célként tűztem ki magam elé: segíteni szeretnék a rohanó, munka és suli mellett szolgáló ifivezetőknek, mert nekem most szuper, hogy munkaidőnek számít 8 órányi ifiszolgálat, de hogyan tudom gyakorlatias tippekkel segíteni azokat, akik továbbra is úgy szolgálnak, ahogy én ezelőtt kb. 6 évig?

Erre a kérdésre kerestem a választ, miközben észrevettem, hogy még mindig nem vagyok elégedett a saját szolgálatommal. Nagy rajtunk a nyomás, amikor azt érezzük, hogy túl sok elvárás nehezedik ránk, amit saját magunk vagy mások támasztanak felénk. Az ifimunkában annyi lehetőség és teendő van, illetve annyi mindenben lehet – és valamiben kell is – fejlődni! Engem anno sokszor befeszített egy-egy ifjúságépítős cikk (bocsi srácok), mert azt éreztem, hogy “na igen, akkor erre sem tudom azt mondani, hogy elég ügyes vagyok”.

Visszahallgattam korábbi évek IVK előadásait az ifivezető személyéről, és összeállt bennem egy kép, ami remélem, mások számára is segítség lesz. Hogyan tudom beosztani hatékonyan az időmet? Ha van pár órám (legyen az 3 vagy 13) az ifire egy héten, akkor mire szánjak időt? Hogyan priorizáljam a teendőimet?

Bacsó Benjámin és Ablonczy Áron előadásai alapján a következő segítő kérdéseket és gondolatokat jegyzeteltem ki magamnak…

A célkitűzések fontossága és “karbantartása”

1. Mi az, amire nekünk van hatásunk, és mi az, amire nem, mert csak Istennek van hatása?
2. Érdemes…
   • a különböző életterületeket meghatározni: hol vagyunk jelen, milyen szerepekben kell helytállnunk?
   • összeszedni, számba venni mivel mennyi időt töltöttünk – lehet, hogy nem visz közelebb a célunkhoz, amit csinálunk, pedig abban kell hatékonynak lennünk, ami elvisz odáig.
3. Az életcélunk (és az ifiszolgálatunk céljának) meghatározása nagyon fontos, hogy átgondoljuk, miért élünk (és szolgálunk), mi az éves célkitűzésünk? Az életem (és az ifiszolgálatom) célját lebonthatom -> éves -> havi -> heti -> napi célokra, amit megtudunk tenni a nagy céljaink eléréséhez.
   Ha megvan a nagy álom, akkor a feladatokat részekre kell bontani, és rendszeresen áttekinteni: hol tartok ezen az úton, mi történt az elmúlt két hétben, és mi vár rám a következő kettőben?
   A teendők meghatározása különböző módszerekkel segít, hogy kézben tartsuk a dolgainkat (pl. ideális hét táblázat készítése, Eisenhower mátrix, listakészítés).

“A realistán optimisták azok, akik eredményesek tudnak lenni, akik szembenéznek a jellemük hiányosságaival, egyre jobban rájönnek, hogy mik a vakfoltjaik, és egyre jobban megértik, hogy miért a nehéz feladatokkal kell kezdeni az életüket vagy a  teendőiket vagy éppen miért a legnehezebb kérdésekkel kell szembenézni, és így tudnak optimisták maradni és reménykedni.”

Előadás: Bacsó Benjámin – Az ifivezető személyes hatékonysága

A célkitűzést segítő szemlélet: Szükségeink helyett ajándékaink szerint szolgáljunk

Sokszor azt látjuk, hogy a legtöbb idő arra megy el, hogy mennie kell a programoknak (fb poszt, mosogatás, játék stb.), és ezek után futunk, miközben azért csinálunk ifit, hogy evangélizáljunk és tanítványozzunk. A szükségek motiválnak minket, mert megszoktuk, hogy az alkalmaknak menniük kell és hogy ezeket a feladatokat “valakinek meg kell csinálnia”. A “projekt” köré épül minden, és kipörgünk, elfáradunk, veszítünk a lelkesedésünkből, legrosszabb esetben otthagyjuk a szolgálatot. A Bibliában lelki ajándékokról ír Pál, amit a Szentlélek tud használni. Milyen ajándékot kaptál a Szentlélektől és amit adott, azt hogyan tudod használni? Az ajándékot kellene jobban felismerni és használni. Vannak jó keresztény tesztek, lelki ajándék tesztek, amik által kijöhet, hogy ki mit csinálna szívesen? Teszteljük, hogy ki miben erős és jó. Azok az ifivezetők, akik az ajándékaikat egyre jobban megismerik, hosszabb távon maradnak lelkesek a szolgálatban. Persze lesznek olyan feladatok, amiket nem szeretünk, de tényleg szükséges megoldani, viszont az arányok megtalálásában segíthet ez a perspektíva.

Előadás: Ablonczy Áron – Szükségeink helyett ajándékaink szerint szolgáljunk

Szeretettel ajánlom mindkét előadást akár többszöri meghallgatásra is, nekem sokat segített abban, hogy hogyan nézzek a szolgálatomra és mi alapján haladjak tovább az egyensúly keresésben.