Ifjúsági munka… Ha ezt a szót hallom, sok minden az eszembe jut erről, de az közel sem tartozna ide első jellemzésként, hogy egyszerű, stresszmentes, kikapcsolódást ad, vagy kudarcmentes.

De az a nagy feloldozás ebben, hogy nem baj, ha nem ez jellemzi az ifjúsági munkádat. Sokan azt gondoljuk, csak akkor vagyunk jók az ifjúsági munkában, ha minden tökéletesen működik, profik vagyunk benne, már a kezdetektől fogva, mindent tudunk és mindent úgy csinálunk, ahogy a nagy könyvben megvan írva. És ha mégse így van, ha hibázunk, akkor igazából alkalmatlannak érezzük magunkat, jobb esetben keresünk más közösséget, ahol újrakezdhetjük, rosszabb esetben egyből ott hagyjuk ezt az egész szolgálatot.

Doug Fields, egy amerikai gyülekezet ifjúsági lelkipásztora teljesen őszintén és közvetlenül adja meg nekünk a feloldozást abból, hogy mindent tökéletesen és a legjobban akarjunk csinálni az ifjúsági munkánkban és szolgálatunkban. Felszabadító azt olvasni tőle, hogy több mint 20 éves szolgálata után is elég sok területen úgy érzi van még hova fejlődnie. Őszintén hozza elénk „Az Ifjúsági munka első két éve” című könyvében, hogy mennyi küzdelmen ment keresztül, mire olyan dolgokat meglátott, amit, ha már az elején tudott volna, most teljesen máshol tartana. Ez buzdította arra, hogy bár a saját hibáinkból tanulunk, fejlődünk a legjobban, de megoszt velünk néhány olyan felismerést, tippet, fontos aspektust az ifjúsági munkából, amit érdemes a szemünk előtt tartani, gyakorolni, vagy éppen tiszta szívvel megélni.

12 fejezeten keresztül vezet minket az író, konkrét tanácsoktól kezdve azokig a történetekig, amit ő élt meg a gyülekezetében. Valahol teljes komolysággal, valahol humorral fűszerezve fogalmazza meg a tapasztalatait. Számomra egy nagyon élvezetes utazás volt ennek a könyvnek az olvasása, felismerések hada jött velem szembe egy-egy fejezetnél, mint ha törvényszerű lenne, hogy ugyanazokat a hibákat követtem el a szolgálatomban, amit Doug Fields is megélt.