Sokszor mi is keressük az utat, hibázunk. Az online csatornákon keresztül talán magabiztosnak tűnünk, pedig sok kérdés is van bennünk. Lelkesedünk azért, amit végzünk, de sokat kell még tanulnunk. Nem tudunk többet, mint társaink és sokakkal együtt szolgálunk az ifjúsági munkában.

Felelősséget érzünk a fiatalok felé, de nem vagyunk egyetlenek és nem is akarunk azok lenni. Szeretnénk személyesek lenni ebben a sokszor személytelen online térben. Szeretnénk azt az arcunkat is megmutatni, aki hibázik, tanul és keres. És azt az arcunkat is aki örül, kapcsolódik, elismer, biztat, felkarol másokat. Szeretnénk, ha nem túlzott nyomást helyeznénk rátok a posztjainkkal, hanem inkább segítségként hatna mindez. Szeretnénk tanulni tőletek és másoktól és alázatosnak maradni mindvégig.

Éppen azért osztjuk most meg veletek ezeket, hogy a szakmai szervezet mögött láthatóvá váljanak az emberek is. És azért is, hogy ebben nyissunk, beszéljünk és az online tér sokszor kizárólag pozitívat tükröző részét árnyaljuk.

(A képen az egyik projektünk befejezését ünnepeljük, de egyben így online titeket is ünneplünk, akik szolgáltok hétről-hétre fiatalok között)