A gyermekkort és annak fogalmait, képeit lassan maguk mögött hagyva a kamaszok indirekt módon kezdik el “megjeleníteni”, “megfogalmazni” Istent, tehát az ember és a természet ábrázolásán keresztül.
Egyre erősebbé válik bennük az a belső feszültség, hogy Isten létét nem tudják összeegyeztetni a világ negatívumaival: “Ha van Isten, hogyan engedheti ezt meg?”. Ez az ún. teodicea kérdése. A “rossz világot”, a boldogtalanságot, betegségeket, háborúkat stb. látva a fiatal elvárja Isten létezésének igazolását, de ha nem kap kielégítő választ, Isten létét mindenestől fogva vitatja.
Ha valaki megkérdezi a tizenéveseket, mit kapcsolnak össze az Isten szóval, gyakran az egyházat említik, amit kritikával illetnek. Egyfajta hagyomány-bírálat is jelen lehet, hisz nagyon fontos számukra a hitelesség.
A tinédzserek istenképére jellemző, hogy változó. „Hol ilyen- hol olyan Isten”. Ez a serdülőkor bizonytalansága miatt van így. A fiatalnak mindent meg kell kérdőjeleznie, ahhoz, hogy önmaga találjon rá az igazságra, mind önmagával, mind Istennel kapcsolatban. Isten egyre megfoghatatlanabb számukra, mégis sokszor Isten a biztos pont önmaguk és környezetük bizonytalanságában.
(Forrás: SCHWEITZER, Friedrich: Vallás és életút
SIBA, Balázs: Az istenkép formálódása gyermek- és ifjúkorban, Református Egyház, LIX, évf. 6. szám 2007)
Ti hogyan tudtok az ifiseitek mellett állni ebben a viharos időszakban?
Hogyan szoktátok körüljárni a teodicea kérdését?
Milyen reakcióitok vannak az esetleges egyházkritikára?
Olvass tovább!
Miért ne olvasnád el a sorozat többi részét is?
Ifjúságépítők 
2 gondolat “A kamaszok istenképe és hitfejlődése 2.” bejegyzéshez