Istennel. Kapcsolatban.

Gondolatok az egyéni imádságról

Az egyéni imádság kérdésével minden hívő szembesül. Hogyan szólíthatom meg Istent? Hogyan léphetek vele kapcsolatba? És hogyan segítsünk fiataloknak imádkozni, miközben sokszor mi magunk is keressük az utat? A Biblia azonban nem hagy minket kapaszkodó nélkül. Jézus élete világosan mutatja: az ima nem egy pluszban vállalt kötelesség a hívő életben, hanem a mindennapi kapcsolódásunk forrása.

Az imádság lényege a kapcsolódás, nem a teljesítmény

A Szentírás egyik fontos jelenete ebből a szempontból Jézus megkeresztelése: „Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég, leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm” (Lk 3,21)

Amikor Jézus imájáról először beszél az Ige, még csak nem is tudjuk meg, hogy Jézus száját milyen szavak hagyták el, vagy hogy egyáltalán beszélt-e, csak azt, hogy az Atya mit válaszolt. Talán azért, mert ez az imádság lényege. Hogy ez egy kapcsolat, ami hisszük és tapasztaljuk, hogy nem csak a mi cselekvésünk, hanem elsősorban Istené. Erről tesz bizonyságot a Római levél is: „Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” (Róm 8,26) Vagyis az ima már akkor elkezdődik, amikor őszintén Isten felé fordulunk — még akkor is, ha nincsenek szavaink.

Nem az számít, hogy hogyan imádkozol. Az számít, hogy kapcsolatban vagy Istennel. Különböző emberek különböző módokon tudnak kapcsolódni. 

Egy barátodhoz is ezerféleképpen tudsz kapcsolódni: beszélgetsz vele, meghallgatod őt, megosztod vele az örömödet, elmesélsz neki egy vicces sztorit, vagy lehet, hogy pont a nehézségeidben, bánatodban keresed fel. Az is lehet, hogy csak elmentek közösen egy programra, nem is beszélgettek sokat, de mégis egy közös élmény, egy közösen megélt dolog erősíti a kapcsolatotokat.

Így van ez Istennel is. Nem Isten nem tud eléggé kapcsolódni hozzánk, hanem mi nem tudunk eléggé Istenhez. Ezért kell gyakorolni. Ezért kell különböző formákat keresni erre. És életünk minél több területébe behívni, hogy vele együtt éljük át életünk élményeit és eseményeit.

Sokan hajlamosak vagyunk az imádságra is úgy tekinteni, mint egy újabb tételre a napi teendőink listáján, amit „jól” kell teljesítenünk. Azt hisszük, hogy Isten előtt is produkálnunk kell a szép szavakat, a mély gondolatokat vagy a teológiai pontosságot, mintha így lehetnénk jó keresztények. 

Amikor imádkozol, ne akarj okos vagy összeszedett lenni. Engedd meg magadnak azt a szabadságot, hogy egyszerűen csak vagy Isten előtt, ahogy egy őszinte, közvetlen barát előtt is önmagad lennél, mindenféle megjátszás nélkül. Ez a csendes jelenlét nem elvesztegetett idő, hanem a legmélyebb hitvallás: elismerjük, hogy Istennek nem a teljesítményünkre, hanem ránk van szüksége. 

Istenre figyelni

Az ima alapvetően szerető jelenlét: Istennel lenni, figyelni rá, és hagyni, hogy ő is szóljon. „Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol” (Ézs 58,9). Isten képes válaszolni, és szeretne nekünk mondani dolgokat. 

Az ima szerető velelevés, nem pedig valami változatos anyáknapi műsor, vagy szavalóverseny, ahol produkálnunk kell magunkat. Nem csak addig tart, amíg betű van a kijelölt fejezetben, amit a Bibliából olvasunk vagy amíg ki nem fogy a szánkból a szó. Istennek is van véleménye a dolgokról, és el szeretné nekünk mondani. 

Ehhez csak arra van szükség, hogy engedjük meg neki, hogy mindenható legyen és áttörhesse a kereteket, amik közé néha szorítjuk a válaszait. Minden tevékenységünket egy sajátos imává akarja formálni, mert állandóan velünk akar lenni, életünk minden eseményében.

Az imára úgy gondolj, mint egy valós beszélgetésre. 

Érdemes átgondolnod:

  • Ki kezdi a párbeszédet?
  • Csak mondod, vagy figyelsz is Istenre?
  • Hagysz-e teret/csendet arra, hogy Ő is szóljon, gondolatokat adjon?
  • Nyitott vagy-e rá, vagy csak a saját gondolataidat szeretnéd újra hallani?
  • Hogyan köszönsz el, maradnál az imában, ha Neki még időre lenne szüksége?

Sokunk számára az ima egyik legnehezebb része a csend. Gyakran úgy érezzük, „nem történik semmi”. Pedig a legmélyebb dolgok sokszor éppen a csendben történnek.Fontos tehát, hogy ne csak „élményeket” akarjunk kapni az imában. Tanuljunk meg kitartani akkor is, amikor nincs azonnali visszajelzés.
A hit itt mélyül el igazán.

Egy fiatal katolikus pap története jól mutatja ezt: Nemrég egy elég komoly személyes válságon ment keresztül. A hivatását, Istenkapcsolatát és az egész életét megkérdőjelezte. Mélyen megélte a magányosságot, és menekülni akart az életéből. Elment egy idősebb mesterhez, akit mások ajánlottak neki. Nem kapott sok instrukciót: csak hogy várjon még egy kicsit, mielőtt kilép a papságból, és „füleljen”. Nagyon halkan és nagyon gyengéden érkezett meg az üzenet fentről:
– „Ima.”

Csak ennyi: „Ima.

Nem volt már vesztenivalója, úgyhogy eldöntötte, nem spórol az idővel: egy egész órát rászán minden nap, hogy csak üljön és várja a nagy csodát, a megoldást a hivatására. Nagy csoda nem jött, de mély csoda igen.

Először megbirkózott a saját zajával, majd elkezdett otthonra találni; szépen lassan formálta át a lelkét Isten. Egy év alatt teljesen megváltozott benne a magány. Olyan mélyen megértette a saját hivatásának értelmét Istenben, hogy ha a katolikusoknál eltörölnék a cölibátust, magának akkor sem választana más életet.

Azóta – öt éve – minden nap egy órát csendben Istennel tölt, és elkezdett körülötte is megváltozni valami. Szabaddá vált, és érezhetően dolgozik körülötte a Lélek. Élet tölti meg a projektjeit, és lángoló szívvel munkálkodik Istenért – lángoló és ki nem alvó Istenszeretettel.

Imádkozni igazán megéri, talán ez a legfontosabb dolog, amit tehetünk: „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (1Thessz 5,16)

Az ima mint tanulható kapcsolat

Sokszor úgy érezzük, hogy nem imádkozunk jól, mert nem tudjuk, hogy hogyan kell. Várjuk s olykor keressük azt, hogy hogyan kell jól imádkozni, mi a jó forma erre. Fontos azonban kimondani: nincs „egy jó imaforma”. Ahogy egy barátságot is sokféleképpen élünk meg, úgy Istennel is sokféleképpen kapcsolódhatunk.

  • Van, amikor beszélünk hozzá.
  • Van, amikor csak csendben vagyunk vele.
  • Van, amikor kérünk.
  • Van, amikor dicsérjük és imádjuk.
  • Van, amikor egyszerűen együtt „éljük meg” a napunkat vele.

A kihívás nem az, hogy Isten ne tudna kapcsolódni hozzánk, hanem hogy mi tanulunk kapcsolódni hozzá. Ezért fontos a gyakorlás és a különböző formák kipróbálása.

Pál bátorítása radikális: „szüntelenül imádkozzatok” (1Thessz 5,17). Ez nem azt jelenti, hogy folyamatosan beszélünk, hanem hogy az egész életünk Isten jelenlétében zajlik.

Imaformák, amik segíthetnek

Az alábbi módszerek segíthetnek abban, hogy a konkrét kapaszkodókat kapjál, vagy hogy újszerű módon próbálj meg kapcsolódni Istenhez. Amiket itt írunk, azokkal kísérletezz, gyakorolj, alakítsd bátran aszerint, hogy neked mi segít és mi „működik”..

1. Szabadszavas ima

Amikor imádságról beszélünk legtöbbször arra gondolunk, amikor saját szavainkkal beszélünk Istenhez. Ez azonban csak egy forma. Sokszor nehéz lehet, hogy mit is mondj, hogyan kell “szépen” imádkozni. Nem kell szépen imádkozni, őszintén mondd el, ami a szíveden van. Babits így fogalmaz a Zsoltár gyermekhangra című versében: „Néha rángatom, cibálom: – tudja hogy csak őt kívánom. / Az is kedvesebb számára, mint a közömbös imája.”

Másik kihívás lehet, hogy mit is mondj, hogyan építsd fel a személyes imádságod.
Ebben segíthet, ha az 5 ujjadat segítségül hívod, hogy vezessenek az imában: mindegyik ujjad egy-egy imafajtát jelöl, így témát adva az imád megfogalmazásához: De ne feledd, ahogy fent is említettük: az ima párbeszéd. Hagyj teret a csendnek, az Istennek figyelésnek is.

  • hüvelykujj: hálaadás:
    – like-jel: minek örülsz? mi az, ami tetszik az életemben?
    – minek örül Isten, hogyan érez velem kapcsolatban?
  • mutató ujj: dicsőítés :
    – Isten dicsőségére mutat minden a földön, én is Rá mutatok
    – Istennek melyik tulajdonságát mutatja meg nekem a Lélek, mit szeretne, mit emeljek ki a dicsőítésben?
  • középső ujj: bűnbánat:
    – hol „mutattam be” Istennek, mivel bántottam meg, hol kérem a gyógyítását?
    – Isten jósága ott a legnagyobb, ahol én a legkisebb vagyok. Mi ez a pont?
  • gyűrűs ujj: közbenjárás:
    – hol van szükség Istenre a kapcsolataimban?
    – Hogyan kérhetem Isten segítségét azoknak az életére, akikhez kapcsolódom?
    – Kit helyez Isten a szívemre, akiért most imádkoznom kéne?
  • kis ujj: kérés 
    – Istenhez képest én kicsi vagyok, és egyedül semmire sem megyek. Hol kérem az Ő segítségét az életemben?
    – Isten miben kéri az én segítségemet?

2. Kötött imák – amikor nincs saját szavunk

Sokszor segíthet – különösen lelki szárazság idején – a kötött imádság, amikor nem a saját szavaiddal imádkozol, hanem egy előre leírt/megfogalmazott imát mondasz el. Ennek a legismertebb példája a Miatyánk, de olvashatsz Zsoltárokat, vagy kereshetsz imádságokat különböző élethelyzetekre, alkalmakra. Ehhez találsz példákat pl. Siba Balázs: Hétfőtől szombatig c. könyvének függelékében, de a katolikus hagyományban is sok olyan imádság található, ami reformátusoknak is alkalmazható.

Ötletek, inspirációk kötött imákhoz:

Fontos, hogy a kötött ima nem kell, hogy „kevésbé személyes” legyen: ha szívből tudod mondani, akkor tényleg a te imádságoddá válik.
Inkább egy kapaszkodó, amelyen keresztül bekapcsolódunk az Egyház imájába.

3. Ima a Szentírással – Isten szavára figyelve

A Biblia Isten szava, melynek olvasása formál és alakít. „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál” (Zsid 4,12). A Bibliát olvasni, a szövegeken elmélkedni és Isten üzenetét keresni a sorok között, majd az Úr Igéjét a saját életünkbe beépíteni egy nagyon erős kapcsolódást tud létrehozni, szívek és életek formálója tud lenni.

Ha a Szentirás szövegét szemlélő ima egyik legrégebbi hagyományába szeretnél bekapcsolódni, megteheted ezekkel a lépésekkel:

  • Elcsendesedem. Isten jelenlétébe helyezkedem. Rövid időt szánok arra, hogy egész lényemmel megérkezzem az imádságba. (A megérkezésben segíthet, ha egyszerűen tudatosítom a légzésemet. Anélkül, hogy irányítanám, egyszerűen csak engedem, hogy a levegő ki-be áramoljon a tüdőmbe. Belégzésem kifejezheti Isten utáni vágyamat, kilégzésem pedig önátadásomat Istennek.)
  • Tudatosítom, hogy Isten itt és most jelen van, és szeretettel tekint rám. Kérem, hogy egész lényemmel Rá figyeljek: „Uram, add, hogy ezt az imaidőt egészen Neked tudjam adni mindazzal, amim van, és ami vagyok. Legyen ez a Te dicsőségedre, tiszteletedre és szolgálatodra.”
  • Elolvasom – akár többször is – az imádságra kiválasztott szentírási részt, figyelve  arra, hogy mely szavak, mondatok, képek érintenek meg belőle. 
  • Kérem, amire vágyom: a kegyelmet, amely segít Istennel időzni ebben az imaidőben.
  • Engedem, hogy Isten Lelke élővé tegye bennem a szentírási történetet, amelyről imádkozni szeretnék. Látom a leírt történetet, a helyszínt és a szereplőket: Máriát, Józsefet, a gyermek Jézust, a názáreti házat… Megkeresem a helyemet a történetben. Hallgatom, mit beszélnek a szereplők… Tapintok, ízlelek, érzékelek… Megfigyelem, mit tesznek a jelenlevők… Magam is a jelenet résztvevője, szereplője vagyok… Vagy csak távolból szemlélem, ami történik. Talán Jézus rám néz… Beszél hozzám… Hallgatom hozzám intézett szavait…
  • Megszólítom az Urat. Nem kell kegyes vagy udvarias szavakkal szólnom Hozzá… Arra törekszem, hogy őszinte legyek… Azt mondom, ami valóban a szívemből jön… Talán kérni szeretnék valamit… Vagy egyszerűen kiöntöm Előtte a szívem… Odafigyelek a válaszára. Nem csak én szólítom Őt, engedem, hogy Ő is szóljon, érintsen. Az imaidőt a Dicsőség elimádkozásával zárom le.
  • Visszatekintek az imámra. Esetleg le is jegyezhetem, mivel ajándékozott meg Isten ebben az imaidőben.

Elmélkedésre javasolt szentírási részek:

  •     Lk 5, 11 Péter meghívása
  •     Lk 8, 22-25 A vihar lecsendesítése
  •     Lk 19, 1-10 Jézus Zakeussal találkozik
  •     Mt 9, 1-13 A béna meggyógyítása
  •     Mt 9, 9-13 Máté meghívása
  •     Mk 3, 7-12 Jézus betegeket gyógyít
  •     Mk 9, 2-13 Jézus színeváltozása
  •     Jn 2, 1-12 A kánai menyegző
  •     Jn 4, 5-15 Jézus és a samáriai asszony 

(Forrás: Szemlélődés szentírási történtettel)

4. Szemlélődő ima – jelenlét Isten előtt

A szemlélődő ima (kontempláció) lényege, hogy nem szavakkal vagy gondolkodással imádkozunk, hanem egyszerűen „megpihenünk Istenben”. Az ima nem feltétlenül Istenhez intézett szavakat jelent, hanem a szív Istenhez emelését, a lélek elcsendesedését: figyelmet, jelenlétet.

A gyakorlatban ez lehet egy séta a természetben, amikor ítélkezés nélkül figyeljük a körülöttünk levő világot, és csak hagyjuk megtapasztalni az erdő hangját, a nap melegét, a szél fuvallatát, és rácsodálkozhatunk Isten teremtő szépségére.

A szemlélődő imát legtöbbször ülve, egyenes testhelyzetben végezzük. Ajánld a következő perceket Istennek, helyezkedj az ő körbeölelő szeretetébe. Tudatosítsd a jelenlétedet, akár csukd be a szemedet (vagy keress egy pontot a környezetedben, ahova függeszted a tekintetedet, a lényeg, hogy kerüld a vizuális ingereket), figyeld, vedd sorra a tested érzéseit: ahogy a lábad a földön nyugszik, ahogy a szék támaszt téged, ahogy dobban a szíved, ahogyan a levegőt veszed…

Nem kell gondolkodnod semmin, csak a jelenben maradni, és érzékelni, hogy mi van benned. Ha elkalandoznak a gondolataid, ne vádold magadat, csak fókuszálj újra a tested érzéseire, a jelenlétedre. Jó, ha egy konkrét időt szánsz rá, az elején elhatározod, hogy 5 percet/10 percet ebben a szemlélődésben töltesz. 


Utána gondold végig – akár le is írhatod egy imanaplóba: milyen gondolatok jöttek fel benned? Milyen érzés volt? Hogyan érezted Isten jelenlétét? Az is lehet, hogy nem éreztél semmit, ne vádold magad. Ne feledd, amit Roger testvér (a taizéi közösség alapítója) mondott: „Amikor csendben Isten közelében vagy, már imádkozol. Ha néma marad is az ajkad, szíved beszél hozzá. És Krisztus többet imádkozik benned a Szentlélek által, mint sejtenéd.”

Ifivezetőként: hitelesség mindenekelőtt

Hitről és Istenről beszélni személyes tapasztalat nélkül nem lehet. Az ifisek különösen érzékenyek a hitelességre: ha olyat akarsz mondani, vagy mutatni nekik, amiben nincs tapasztalatod, hanem csak „betanultál valamit”, azt hamar ki fogják szúrni. Tölts időt Istennel, legyél hiteles vezetőjük. Meríts, töltődj, mélyülj Istennel. Jézus is mindig az Atyjával való kapcsolatból merített, prioritás volt számára a bensőséges kapcsolat fenntartása.

Az ifiseknek fontos, hogy őszintén felvállald azt is, hogy ha neked nehézségeid vannak pl. az imával, vagy az Istenhez való kapcsolódással. Ha látják rajtad, hogy nem tökéletes, idealizált vezetőként ülsz köztük, hanem hús-vér valódi emberként, akkor ők is könnyebben tudnak kapcsolódni hozzád, és ők is könnyebben vállalják fel a saját elakadásukat és forduljanak hozzád segítségért. A saját küzdelmeink felvállalása és a radikális őszinteség nem könnyű út, de Krisztus hív minket erre. 

Kérdések beszélgetéshez:

Az ima tanítása nem csak „módszerátadás”, hanem közös feldolgozás is. Egymást tudjuk erősíteni, ha megosztjuk egymással tapasztalatainkat arról, hogy hogyan tudunk Istenhez kapcsolódni. Ha az imádságot választjátok az ifialkalom témájául, ezek a kérdések segíthetnek átbeszélni az imádsággal kapcsolatos tapasztalataitokat:

  • Kapcsolat: Téged mi segít, hogy kapcsolatba kerülj Istennel? Mi az az imaforma, módszer, helyzet, amikor érezni tudod a jelenlétét?
  • Üzenet: Volt-e már olyan élményed, hogy Isten üzent valamit? Hogy az imádságodban/a jelenlétében vezetett téged?
  • Küzdelmek: Milyen nehézségeid vannak az imádsággal kapcsolatban? Mi az ami nehéz? Amivel küzdesz? Ami furcsa neked ebben?

Záró gondolatok

Imádkozni nem kötelesség, imádkozni létszükséglet. Az, hogy hogyan kapcsolódhatunk Istenhez egyénileg más és más lehet. Ezzel a cikkel arra bátorítunk, hogy szánj időt Istenre. Kísérletezz bátran azzal, hogy hogyan tudsz kapcsolatba kerülni vele. Légy őszinte vele, önmagaddal és az ifiseiddel. Légy kitartó, hiszen Jézus arról is mondott nekik (a tanítványainak) példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. (LK 18,1). 

Figyelj az Úrra, és Ő lassan, csendben, napról napra formálni fogja az életedet.

Források

Írta: Palásthy István