Elvárás lehet bennünk sokszor, hogy a fiatalok az alkalmakon végig figyeljenek, az ige megérintse őket és egymást is szeretni tudják. Akár ifit, egyetemi kört, hittant vagy missziós programot tartunk, akár első alkalomról vagy sokadikról van szó. Sokszor viselkedési elvárást támasztunk magunkban a fiatalok felé.

Pedig a fiatalok képtelenek úgy „viselkedni” a csoportban a beintegrálódásuk folyamatában, mint ahogy képesek lesznek „viselkedni” amikor már magukénak érzik azt. Mikor egy fiatal, egy új közösséghez csatlakozik, három lépésben érkezik meg a közösségbe:

• Eljön
• Elsajátítja
• Elhiszi azt, amiről ott szó van.

1. Ez azt jelenti, hogy elsőre a közösség a legfontosabb számukra. A kezdeti alkalmakon még csak azt a döntést hozzák meg, hogy ide akarok tartozni vagy sem. Lesz-e olyan, akivel jóba vagyok vagy sem.

2. Ha eljött és ezzel el is kötelezőik, azaz a közösség tagja lesz, akkor elkezdi felvenni a csoport szabályait, működését, viselkedési formákat. Követi a szokásokat, hagyományokat, például az időtartás terén, vagy, hogy meghallgatja a társait, vagy azt, hogy szeretettel fogadjuk az újakat vagy, hogy nem alázzuk meg a másikat.

3. Ha eljött és a csoport szokásait is követi akkor kész arra, hogy az üzenetet is meghallja. Sokszor csak a harmadik fázis után érkeznek el oda, hogy meghallják a Biblia üzenetét.

Azért fontos ez tudatosítani és kimondani magunknak mert rengeteg elvárás lehet bennünk, vagy lehet rajtunk kívülről, hogy már az első alkalmon megtérjenek fiatalok vagy viselkedjenek úgy, ahogy mi elvárjuk tőlük. És lehet, hogy így is lesz – látunk ilyen példákat – de ez nem törvényszerű. Adja Isten, hogy így legyen.

Mindenesetre, ha nem így lesz, akkor se kell a kardunkba dőlni és attól még, hogy az első alkalmakon sok minden káoszos, lehet, hogy két hónap múlva már nagyon mély imaközösségek lesznek.

Másrészt azért fontos ezt tudatosítanunk, mert így nem nyomjuk agyon a fiatalt az elvárásainkkal, hogy milyen feltétel rendszer az, aminek meg kell felelnie, ha be akar jönni.

Nem voltam ebben jó a saját szolgálatomban (diósdi ifi alapítás – Áron). Csak később olvastam ezt a gondolatot. A legelejétől azt akartam, hogy egyszerűen ne beszéljenek, amikor a másik megszólal, tartsák tiszteletben egymást, de bevallom, sok hónap után is volt, hogy ez nem sikerült. Nehezen viseltem, viselem ezt, de ha nem fogadom el őket, nem fogják azt érezni, hogy ebben a közösségben Krisztus szeretete megnyilvánul.

(Martin Saunders: Youthwork from scratch című könyve alapján)