A táborok egyik legnagyobb erőssége, hogy megszakítják a hétköznapi rutint. A fiatalok nagyon könnyen válnak lelkileg kiüresedetté a mindennapok ismétlődésében és megszokásában. Isten pedig használhatja ezeket a táborokat, programokat, hogy megtörje a berögzült gyakorlatokat és belépjen a mindennapjaikba.

A Bibliában rengeteg ilyen történetet látunk. Mózes bárányokat terel, mikor az égő csipkebokor kimozdítja a napi rutinból (2 Móz 3), Sámuel a megszokott helyén alszik, mikor Isten megszólítja ( 1 Sám 3) vagy ahogy Jézus megtöri a halászok napi szokását azzal, hogy elhívja őket (Márk 1,16). De így szólítja meg Sault is a Damaszkusz felé tartó keresztyénüldöző portyáján (Apcsel 9)

Ahogy az is hasonló, amikor Jézus arra hívja a szolgálatba nagyon belemerülő tanítványait, hogy menjenek el egy olyan helyre, ahol megpihenhetnek (Márk 6:31). Láthatjuk tehát, hogy Isten sokszor munkálkodik kimozdítással mind hívők, mind nem hívők felé. Nagy érték van abban, amikor a rutin szerű élet megszokott környezetéből kimozdul az ember és a körülötte lévő ingereket a minimumra csökkentik, így pedig fókuszálni tud. Az ifi táborokban pedig ez történik.

Mi a lényege egy ifi tábornak?

Pál eszébe juttatja a Korinthusiaknak, hogy az evangélium az első, ez az, ami által szabadulásuk van és amiben részesültek. A táborok legfontosabb része, hogy a fiatalok újra és újra hallják az evangéliumot. Ha a táborainkban nem Jézus és a benne való növekedés van a középpontban, akkor csak annyi a kérdés, hogy mi másért szervezzük azokat?

Személyesen nekem is, de megannyi keresztyénnek egy ifjúsági táborban született a megtérése, elhívása, megerősödése Krisztusban. Megerősítő lehet, ha tudatosítjuk, hogy milyen ereje lehet az evangéliumnak egy tábor formájában.

De miért ragyog fel sokszor erősebben Isten jelenléte egy táborban, mint máshol?

Kendra Ceasy Dean szerint azért, mert ezeknek keretezett ideje van. A táborok behatárolt ideje emlékezteti arra a fiatalokat, hogy a napi rutin és az örökkévalóság között „lógnak” most a levegőben és van egy Isteni örökkévalóság, ami ugyanannyira realitás, mint a hétköznapok. Ezt az isteni jelenlétet pedig megtapasztalhatják a táborokban. A táborok során (utolsó estéjén, vagy kiküldő alkalmán) kifejezetten várjuk, hogy Isten munkálkodjon. Készülünk erre, hívjuk is Őt. Valahogy magunkat és a fiatalokat is készítjük erre, így különlegesebb a megágyazottság. (Ne értsük félre, a manipulációnak nincs helye egy táborban). A tábor végének közeledése pedig folyamatosan emlékezteti a fiatalokat, hogy döntési helyzetben vannak, lehetnek. Ha megérintődnek, akkor egy fejezet lezárult és egy új indulhat az életükben. Ez pedig reményt ad nekik a táborok végén , hogy amikor hazatérnek más lesz a napi ritmus, ott a remény, hogy egy közösségben élhetik tovább ezt a megnyert hitüket.

A táborokban nem azért készülünk így, vagy imádkozunk és hívjuk Isten, mert a táboroknak ez lenne a menete, hanem mert a keresztyén életünkben ez az a vágy, ami hajt minket: Jöjj Jézus, Jöjj el újra!

Hogyan ültessük ezt a gyakorlatba?

Nagyon fontos, hogy milyen témát, sorozatot választunk a táborra. Azt válasszuk, ami a legfontosabb a közösségünkre nézve. Egy hétközi alkalmon pár óránk, egy táborban több napunk is van belemélyedni egy témába. Ezért olyat válasszunk, ami leginkább illik a céljaink közé, amire a legnagyobb szüksége van a fiataloknak és hagyjuk meg a többi témát az évre. Építsünk erre a lehetőségre tudatosan és éljünk a helyzettel, hogy itt növekedhetnek leginkább hitbeli érettségben a fiatalok.

Források:

Cameron Cole – Jon Nielson – Gospen Centered Youth Ministry – TGCAndrew Root – Kendra Ceasy Dean – Theological Turn in Youth Ministry – IVP