A 21. század digitalizált, egyre elszigetelődő társadalmában az ünnepeink és rituális összejöveteleink fontossága és értéke szép lassan elhalványul. A családok szétszóródtak a világ minden tájára, a szabadidőhöz és munkához, hagyományokhoz és családi szellemi örökségekhez való viszonyulás is megváltozott az elmúlt évtizedek alatt.

A „kütyüzés” ráadásul könyörtelenül nyomja rá bélyegét a személyes jelenlétre és egymásra figyelésre a még utolsó bástyákként megmaradt közös ünnepeinken. Az elmúlt hónapok még inkább megfosztottak minket a fontos rituális eseményektől. Húsvét, ballagás, érettségi? Nem úgy történetek, ahogy megszoktuk. Pedig! Mind felnőttnek, mind gyermeknek, mind kamasznak ezek a rituálék az élettörténet meghatározó elemei.

Miért?

1. Keretet adnak- kiszámíthatóvá teszik kiszámíthatatlan világunkat.

2. Hozzájárulnak jelentőségteljes átmenetek, lépések megtételéhez.

3. Táplálják, megerősítik és előmozdítják kapcsolatainkat.

4. Mintát nyújtanak, modellként szolgálnak.

5. Általuk meghatározó emlékek születnek.

Bővebben itt: https://mindsetpszichologia.hu/2020/05/13/a-csaladi-ritualek-ereje-es-fontossaga/

Gyülekezeteink, keresztyén közösségeink, mint például az ifik is, szinte egyedülállóan őrzik az értékét ünnepeinknek, így ifivezetőként, lelkészként vagy szülőként is felelősségünk van abban, hogy hogyan ünneplünk.

Pünkösd közeledtével szánjuk rá egy kis időt, hogy átgondoljuk:

– Hogyan szenteljük meg az ünnepet?

– Hogyan emelkedik ki az ünnep hétköznapjainkból?

– Mit tudunk adni az ünnep alkalmával a gyermekeinknek, fiataljainknak, csoporttagjainknak, családtagjainknak?