A három részes sorozat első fejezete. Ebben a cikkben a 3 leggyakoribb, legismertebb, mégis leginkább téves célt feddjük fel ami eltéríthet minket a  szolgálatunk valódi céljai felől.

„Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak.” (Zsoltárok 127:4)

Miért végzed az ifi munkát?

Doug Fields a Saddleback (USA) gyülekezet ifjúsági lelkésze számol be arról, hogy rengeteg helyen tart előadást ifi munka terén és a legtöbbször azt kérdezik tőle a résztvevők, hogy miként növelhetnék az ifit és hogyan tartsák azt? De nem ez a legfontosabb kérdés, hanem az, hogy miért is végzik egyáltalán az IFI munkát!? Az ő tapasztalatai szerint a résztvevők 90% nem tud válaszolni arra a kérdésre, hogy miért is létezik egyáltalán a szolgálatuk, és a maradék 10%-ból is aki válaszol, igen kevés az, aki ezt meg is tudja fogalmazni, azaz kialakult látása és válasza van erre a kérdésre. Szóval a kérdés ugyanaz: Te miért végzed az IFI munkát? Miért van? Mi a célja? Mi az indítéka?

Az IFI munkában sokféle vágy vezérel minket, amivel nem is lenne baj, de ha ezek a vágyak a cél fölé kerülnek, akkor sokszor célt tévesztünk és eltérünk a lényegtől, egyre szétszórtabb lesz a szolgálat a céltalanság miatt. A Példabeszédek így írja ezt le.

..sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tanácsa valósul meg – Példabeszédek 19:21

Sokszor könnyebb úgy közelíteni ehhez a kérdéshez, hogy miért NE végezzük ezt a szolgálatot. Alább azt a három leggyakoribb érvet soroljuk fel, amiket tudattalanul is kitűznek gyakran a vezetők. Holott mindegyikre igaz, hogy amennyiben a célunk helyes, ezek eredmények, következmények lesznek, semmi baj nincs velük, de nem érdemes célként tekinteni rájuk. Nem ezekkel van a gond, amit ide felsorolunk, hanem a helyzetükkel, prioritásukkal a szolgálatunkban.

Téveszmék #1 KÖZÖSSÉG

A közösség alapvető és fontos tényező. Már az Apostolok cselekedeteiben (Apcsel 11:26) is Jézus követőit közösen nevezték keresztyéneknek Antiókhiában. Sosem individuális tevékenység volt a keresztyénség, a Szentháromság Isten maga is közösségben van az Atyával, Fiúval, Szentlélekkel együtt. A keresztyén gyülekezetek közösségben működnek. Ez a formájuk, de nem céljuk.

Az IFI maga egy lehetőség, hogy megosszuk velük az evangéliumot az ő korukban. Viszont fontos tudatosítanunk, hogy közösségük máshol is van és lehet is. Viszont az evangélium hirdetése, a tanítvánnyá nevelés nem található meg más közösségükben. A közösség húzó és szívó erő az újak behúzásában, de nem megtartó erő. A 11-15 év közötti fiatalok számára a közösség kulcs és lételem is. Semmi gond nincs, ha kezdetben ezért jönnek IFI-re. Ha felmérjük azt, hogy miért járnak IFIre a fiataljaink, akkor valószínűleg mi is többségében olyan választ kapunk, hogy a közösség miatt (Nálunk 52 % csak a közösség miatt jár pl ebben a korban). Viszont a gimnáziumi évek vége felé és az egyetemi időszak beköszöntével ez kevés lesz számukra. Mindegyikük felfedezni vágyik, új közösségek, barátságok alakulnak ki, azaz a kapcsolati hálójuknak lesz alternatívája és máshol is megerősödnek a közösségeik (jó esetben). Ezzel pedig nincs is semmi gond. Viszont a mi feladatunk az, hogy a kezdeti közösségi fókuszt lépésenként átvigyük az evangélium központú közösség felé. Jézus tanítványi körben mozgott és alapvető eszköz mód volt a közösségben való lét. Ez nem kérdés. De a tanítás, az evangélium, az Atya megismerése volt a fókuszban.

Éltünk már át töréseket valószínűleg mindannyian az IFI munkában. Páran leszakadoztak, egy szakítás az IFI-n belül törést okozott, mások elmaradoztak mert nem volt már számukra ez fontos. Ezer ok lehet, de többségében vakfoltként ott szerepel a szolgálatunkban, hogy ki nem mondottan ez van a fókuszban a tanítványozás helyett.

Ha viszont, az ifi munka valódi célját nemcsak megtaláljuk, tudatosítjuk, de rendszeresen emlékeztetjük is rá magunkat, akkor a közösség adottság lesz, nem cél. Akkor ez egy eredmény lesz a sok más gyümölcs mellett. A cél, hogy megismerjék Jézus Krisztust és az evangéliumot. Ennek eredménye, hogy olyan lelki megéléseik, imádságaik, dicsőítéseik lesznek, ami által és ami köré közösség alakul.

Téveszmék #2 PROGRAMOK

Vélemények szerint senki sem azért végez ifjúsági szolgálatot, hogy az program orientált legyen. Mégis ha felteszünk magunknak önvizsgálat céljából két kérdést, vajon nem arra jutunk, hogy mégis a programok határoznak meg minket a leginkább. Szóval, itt az ideje kérdezni:

• Min gondolkozol a legtöbbet az ifivel kapcsolatban?
• Mire fordítod a legtöbb energiát, időt ebben a szolgálatban?

Rengetegszer azon ötletelünk, hogy mi legyen a következő program, mit lehetne még csinálni, mit élveznének, mit szervezzünk. Mi az a program, ami érdekli a fiatalokat? Mire jönnének el? Mivel tudom megmozgatni, lekötni őket? Mivel tudom egyáltalán összeszedni őket?  Tudattalanul is az vezérel, hogy programgenerátorok legyünk. Holott ez megint csak egy eszköz volna, de olyanná vált, ami már kissé bálvány is valahol a missziónkban.

Cseri Kálmán (pasaréti ref. lelkész) fogalmazta meg egyszer azt az ifi munkával kapcsolatban, hogy “amennyiben a programok szervezésébe fektetjük a legtöbb energiánkat, biztosan kudarcba fogunk fulladni. A világban ezer olyan szervezet van, amelyiknek ez a szakterülete. Mindig és mindenkor profibban fogják csinálni” A mi feladatunk nem az, hogy lenyűgözzük a fiatalokat különböző felejthetetlen élményekkel. Ez rengeteg energiát emészt fel és tévutakra vezet minket. Az evangélium viszont olyan program, aminél nem tudunk se mi, se más nagyobbat adni.

Mikor egyszer előadást tartottam egy vezetőképzőn erről a kérdésről teljesen jogosan feltette a kérdést valaki: Egy gyülekezetben, ahol semmilyen IFI nincsen, akkor hogyan kezdjünk neki az IFI munkának? Jönne a logikus válasz, hogy persze valamilyen programmal, ami megszólítja őket. De ez cél tévesztés. Ha erre a kérdésre is program az első válasz, az a legjobb indikátora annak, hogy mi a valódi célom, egyáltalán van-e. Ebben a helyzetben nyílván valamilyen megszólító missziót, programot kell tenni, de ez nem az első lépés. Kis kitekintés ezzel kapcsolatban: A Youthscape – Losing Hearth című kutatásában megkérdeztek több ezer vezetőt, hogy az IFI munkában mire lenne szükségük ahhoz, hogy (jobban) működjön a szolgálatuk. Rengeteg féle felsorolás volt (adottság, jó ember, anyagi, tárgyi vonatkozások stb), de a válaszadók összesen 7%-a említette azt, hogy Istenre is szükség volna legalább valamilyen szinten és mindössze 2,6%-uk mondta, hogy imádságra lenen szükség a saját közösségükben ezért a témáért. Azt hiszem azért ez számunkra is tükröt tart. A programok szükségesek, mert a közösség és ez a korosztály ezekben tud működni, de ez egy keret, nem cél. Mi viszont legtöbbször csak addig jutunk el, hogy de jó ötlet lenne ez a program… Tegyük fel a kérdést? Miért jó ez a program? Mi van ez után? Milyen nagyobb célt szolgál ez a program? Miért csináljuk?

Téveszmék #3 NEVELÉS

Ez a téveszme nem belőlünk fakad legtöbbször, hanem külső nyomásként jelenik meg. Sok olyan szülő akad, aki tudattalanul is azért adja, küldi a gyermekét keresztyén iskolába vagy közösségbe, hogy majd ott megnevelik. És néha-néha egy fél mondtalal utalnak is erre: “Remélem jó hatással lesz rá” (Én már nem tudok vele mit kezdeni” “Neveljétek meg”. Fontos tudatosítani, hogy mi heti pár órát vagyunk a fiatalokkal, a szüleik viszont napokat akár. A szülők partnerek, sőt a szolgálatunk alapkövei, de társak, mi nem a helyükbe kell, hogy bele lépjünk. A nevelés nem feladatunk, attól függetlenül, hogy kereteket, szabályokat betartatunk. Egyrészt mert mi nem nevelünk, hanem tanítunk, másrészt a tanítványozásban mind a szülő, mind az IFI vezető szerepet kell, hogy vállaljon és egymást is kell, hogy segítsék ebben. Így nem szétválasztani, hanem egyesíteni kéne inkább folyamatosan az ifi munkában a szülők és vezetők közreműködését. A nevelés tehát nem cél, és ezt fontos tudatosítani a szülőkben is. Viszont az már feladatunk, hogy a szülőknek segítsünk a tanítvánnyá nevelésben, ahol tudunk. Akár egy-egy (pozitív) visszajelzéssel, cikkek, ötletek átküldésével, fórumok szervezésével (telefon használat ebéd közben? / gyülekezetbe járás erőltetése vagy sem? stb. témák). A szülők a legfontosabb partnereink, márcsak azért is, mert 18 éves kor alatt ők azok, akik a döntést hozzák és így ők lehetnek azok akik bátorítják IFI be jövetelre is a fiatalokat.

Olvass tovább!

Miért ne olvasnád el a “Miért tartsunk ifit?” sorozat többi részét is?