A cikk Mári Lőrinc 2026-os IVK előadása alapján készült- Ifi kezdése 5. osztályosokkal

Miért érdemes már ötödikben ifiben gondolkodni?

Az ötödik–hatodik osztályosokkal való foglalkozás könnyen tűnhet egy plusz, nehezen kezelhető feladatnak. Sok bennük az energia, folyamatosan mozognának, figyelemre vágynak, hangosak, kíváncsiak, és néha egyetlen alkalom alatt is képesek teljesen leszívni a vezetői csapatot.

Mégis érdemes komolyan venni ezt a korosztályt. Sőt, lehet, hogy éppen itt dől el, később mennyire érzik majd sajátjuknak a gyülekezetet és az ifit.

A kérdés nem csak az, hogyan tartsuk őket kordában egy péntek délutánon. Inkább az, hogy tudunk-e olyan közösséget, élményeket és kapcsolatokat adni nekik, amelyekhez később is ragaszkodni fognak.

Már nem kisgyerekek, de még nem kamaszok

Az ötödik–hatodik osztályosok valahol két világ között vannak. Az alsós gyerekeknek szóló programokból sok mindent már kinőttek, de a nagyobb ifisek közé még nem feltétlenül illeszkednek be természetesen.

Nem működik velük minden, ami egy gyerekistentiszteleten működik. Ugyanakkor még nem várhatjuk el tőlük, hogy hosszabb, elvontabb tanításokat kövessenek, vagy hogy úgy beszélgessenek hitről és életről, mint egy középiskolás csoport.

Közben viszont már nagyon is elkezdődik bennük a közösségkeresés. Saját baráti társaságokat alakítanak, egyre fontosabbá válik számukra, hogy hová tartoznak, kikkel vannak együtt, és miről maradnak le. Ha ebben az időszakban a gyülekezet csak egy „vasárnapi program” marad számukra, könnyen lehet, hogy később már nehezebb lesz bevonni őket.

De ha itt szereznek barátokat, jó élményeket és valódi kapcsolódást, akkor a közösségük részévé válhatnak.

Nem az a cél, hogy csendben üljenek

Sok vezető számára a legnagyobb kihívás ebben a korosztályban a mozgásigény. És valóban: egy ötödikesnek nem feltétlenül az a természetes, hogy egy órán át figyelmesen ül, hallgat és válaszol a kérdésekre.

Talán nem is ez a cél.

A gyerekek napjuk jelentős részét szabályok között töltik: iskolában ülnek, teljesítenek, figyelnek, alkalmazkodnak; délután pedig gyakran újabb kötött programokra mennek. Az ifi lehet az a hely, ahol végre van tér mozogni, alkotni, felfedezni, együtt nevetni és saját ötletekkel előállni.

Ez nem azt jelenti, hogy egy alkalomnak nem lehet tartalma vagy kerete. Inkább azt, hogy a forma igazodjon ahhoz, ahogyan ők tanulnak és kapcsolódnak.

Egy játék, egy közös építés, egy dramatizált bibliai történet vagy egy kreatív feladat sokszor többet mond nekik, mint egy hosszú magyarázat. Nem azért, mert a Biblia kevésbé fontos számukra, hanem mert ebben az életkorban az élményen, tapasztalaton és azonosuláson keresztül tud igazán közel kerülni hozzájuk.

A kulcsszavak talán ezek: élmény, tapasztalat és azonosulás.

A mozgás nem zavaró tényező, hanem lehetőség

Nem kell szégyellni, ha egy ötödikeseknek szóló alkalom jelentős részét játék, mozgás vagy kézműveskedés tölti ki. Lehet sorverseny, akadálypálya, túra, közös építés, szabadtéri játék vagy akár olyan program, amelyben a gyerekek maguk találják ki a szabályokat.

Az előadás egyik fontos gondolata, hogy néha elég eszközöket adni a kezükbe — nem kell minden percet előre megírni. Egy labda, néhány egyszerű tárgy, kartonok, faanyag, szerepjátékhoz szükséges kellékek vagy egy szabadtéri tér sok ötletet előhívhat belőlük.

Persze vezetőként figyelnünk kell a csoportra: van, akinek fél óra szabad játék után már szüksége van következő feladatra, mások viszont hosszabban is képesek elmélyülni benne. A cél nem a tökéletesen összeállított program, hanem hogy legyen egy biztonságos tér, ahol a gyerekek önmaguk lehetnek, miközben megtanulnak egymásra figyelni és együttműködni.

A közösséget időben kell elkezdeni építeni

Sok helyen a gyerekek csak 13–14 évesen, a konfirmáció környékén kerülnek közelebb az ifihez. Addig lehet, hogy járnak táborba vagy gyerekistentiszteletre, de nincs saját közösségük a gyülekezeten belül.

Csakhogy addigra már gyakran máshol találnak maguknak társaságot. Az iskola, a sport, a zeneiskola, az online tér vagy a lakóhelyi baráti kör tölti be azt az igényt, hogy valahová tartozzanak.

Ezért lehet nagy jelentősége annak, ha már ötödik–hatodik osztályban elindul egy rendszeresebb csoport. Nem kell rögtön kiforrott, heti ifit indítani. Lehet kezdetben havi egy nagyobb alkalom, egy tematikus délután, közös kirándulás, tábor vagy farsangi program.

A lényeg, hogy történjen valami, amit várnak. Valami, amiről beszélnek a következő alkalomig. Valami, amiből nem akarnak kimaradni.

Egy közösség, amelyben van helyük

Az előadásban bemutatott gyülekezeti modell egyik szép eleme, hogy az ifjúsági munka nem egyetlen, elszigetelt csoport. Inkább egy folyamat: a gyerekek már kisebb koruktól kapcsolódnak táborokhoz és alkalmakhoz, később kialakulhat a saját korosztályos közösségük, majd fokozatosan belenőnek a nagyobb ifibe.

Ebben fontos szerepe lehet az idősebb ifiseknek is. Amikor egy tizenhat–tizennyolc éves fiatal vezetőként vagy segítőként jelen van egy ötödikes csoport mellett, nemcsak feladatot kap: példát is mutat. A kisebbek pedig láthatnak maguk előtt egy következő lépést: „egyszer én is közéjük fogok tartozni”.

A gyülekezet akkor tud valóban családként működni, ha nemcsak akkor vesszük észre a fiatalokat, amikor már nagyok, csendesebbek vagy könnyebben bevonhatók. Az ötödikesek is a közösség részei — akkor is, ha hangosak, szétszórtak vagy éppen „idegesítőek”.

Nézd meg a teljes előadást!

Hogyan lehet konkrétan elindítani egy ötödik–hatodik osztályosoknak szóló csoportot? Milyen játékok, táborok, közösségépítő alkalmak működhetnek? Hogyan épülhet fel egy olyan gyülekezeti rendszer, amelyben a gyerekek fokozatosan nőnek bele az ifi közösségébe?

A teljes előadásban szó esik többek között a mozgásos és kreatív programokról, a táborok szerepéről, az ifiindítás lehetséges lépéseiről, az idősebb ifisek bevonásáról és a konfirmáció helyéről is.