A klímaváltozás, klímakatasztrófa, ökológiai krízis fogalmakra már-már kezdünk immunissá válni, mert annyira elárasztottak minket ezekkel a hírekkel az utóbbi időben. Azonban a fiatalokkal való munkánk során sokszor szembesülünk azzal, hogy a kamaszokat mennyire foglalkoztatja, szorongatja, sőt rémiszti a klíma téma.

Úgy érzik, hogy a jövőjük forog kockán és tizenévesen elkezdenek előre gyászolni egy olyan életet, egy olyan jövőt, ami nincs is még a birtokukban, de azt hiszik, hogy soha nem is lesz. Gondolj bele, milyen úgy jelen lenni az élet egyik legviharosabb korszakában (amikor a személyiség új színeket kap és csak ekkor kezd igazán megszilárdulni) hogy folyton az mozog benned, hogy talán ez az egész teljesen felesleges: a sok harc, vita, tanulás, sport, hosszútávú berendezkedések az életre feleslegesek, mert 20 éven belül teljesen más prioritásokkal kell túlélni majd ezen a bolygón. Legyen bármilyen felfogásunk is a klímakatasztrófa témájában, a kamaszok szorongása sajnos valóság. Ezért a kialakult helyzetért általában szívesen hibáztatják az idősebb generációkat, ami még inkább mélyíti a szakadékot és a meg nem értést a fiatalok/kamaszok és a felnőttek között. A hídépítésre mi tettünk egy kísérletet és a márciusi vezetőképzőnkre meghívtunk két tizenévest, akik elmesélik, hogy ők hogy élik meg, hogy gondolkoznak a klímaváltozásról és miben tudjuk őket segíteni, hogyan tudunk melléjük állni.

Ha érdekel a téma, akkor olvasd el ezt a cikket a klímaszorongásról és az öko-gyászról.

https://mindsetpszichologia.hu/2019/07/18/solastalgia-avagy-a-klimakrizis-mentalis-ara-az-oko-gyasz/

Nálatok feljön ez a téma ifin?

Hogyan tudod segíteni a fiataljaidat és hogyan tudod az evangéliumot közvetíteni nekik ebben a helyzetben is?

Osszátok meg tapasztalataitokat, hogy tudjunk egymástól tanulni.