Meddig is tanítványozzunk?

Szokták mondani, hogy élethosszig tanulunk. A tanítványsággal is ez a helyzet, élethosszig vagyunk tanítványok, Krisztus követői. Rowan Williams szavaival élve “A tanítványság betölti egész életünket … a tanítványság létállapot.”  Maradjunk meg benne és az Ő beszédei maradjanak meg mibennünk, mert akkor lesz gyümölcsőző az életünk. (János 15,4)

Amikor Jézus beszél arról, hogy tegyük tanítvánnyá az embereket, segítsük őket abban, hogy kövessék Jézust – maradjanak meg benne-,az idő igényesnek tűnik. Ezzel valószínűleg senkinek sem mondok újat. Akiket tanítványozunk, menotárulnk (vezetünk) azokhoz elköteleződés kell a mi részünkről is. Együtt tanuljuk hogyan mélyítsük el a kapcsolatot Krisztussal. Fontos a rendszeres találkozás, beszélgetés, ige tanulmányozás, az élet tapasztalat megosztás (Hill, 2020). Ifivezetőként, vezetőként felmerül bennem a kérdés: Meddig fogom valaki kezét? Meddig tanítványozom? Vannak ennek fokozatai?

Én magam is tanítvány vagyok. Belém is fektettek a szüleim, tanáraim, ifivezetőim, lelkészeim. Az életem valamelyik szakaszán egy ideig együtt haladtunk valakivel, most is tart ez a folyamat. Nagyon jó megélni, hogy nem egyedül vagyok ezen az úton, hanem vannak előttem, mögöttem és mellettem olyan személyek, akik Krisztust akarják követni. 

Mike Betts, mikor a tanítványi kapcsolatról beszél, megfogalamzza, hogy a tanítványi kapcsolatban az első, hogy először az Úrnak adjuk oda magunkat. Látjuk az igéből, hogy Pál és a tanítványok elsősorban az Úrnak adták oda magukat, és másodsorban az embereknek. Sok újszövetségi levélben a gyülekezetet intik, tanítják, és nem szűnnek meg imádkozni értük. A levelekben megjelenik az újszülött csecsemők, kiskorúság és felnőtt korúság képe. (Efézus 4,14; Zsidók 5,11-14; 1Korinthus 3,1). Cseri Kálmán egyik igehirdetésében így beszél ezekről: “Vannak éretlenek, kiskorúak, és vannak érett, felnőtt, nagykorú keresztények “

Újszülöttek

Mikor elkezdtük  életünket  ezen a földön, a szüleinkre voltunk bízva, nem tudtunk kemény eledelt enni, tejjel tápláltak bennünket. Szorosabb közelségben voltunk a szüleinkkel. A Biblia úgy beszél róla, amikor újonnan születtünk az ige tiszta és hamisíthatalan tejét tudjuk befogadni.(1Péter 2,2) Ha a gyülekezet egy család, akkor az újonnan született embereknek szüksége van egy szorosabb kapcsolódásra, vezetésre tanítványozásra, és szükésges, hogy legyenek előttük szülők (tanítók/mentorok).

Mike Betts a tanítványi kapcsolatot egy naprendszerhez hasonlítja, ahol a nap a tanító a bolygók pedig az emberek. Mindegyik bolygó (tanítvány, mentorált)  más távolságban helyezkedik el a naptól (tanítótól /mentortól). Ajánlja, hogy a szorosabb tanítványi, mentori kapcsolatban hetente vagy napi szinten tartsuk a kapcsolatot egy általunk meghatározott ideig. Beszéljük át, hogy mikor mennyi időt tudunk rájuk szánni, mert szeretnek bennünket, és ha nem figyelünk rájuk, akkor elhanyagolva érzik magukat. Az együtt töltött idő folyamán az Isten vezetése által látjuk,hogy mikor változtassunk.

Kiskorú keresztyén

Kisgyerekként még a szüleinktől vártuk, hogy gondoskodjanak rólunk. Aztán megtanítottak különböző dolgokra, elkezdtünk természetesen leválni, elszakadni, önállósulni. Azt gondoltuk, hogy sok mindent tudunk, de egy kisgyerek még nem felnőtt. Cseri Kálmán úgy fogalmazza meg egy prédikációjában a Zsidókhoz írt levél 5,11-14 alapján, hogy a  kiskorúak nem tudnak igazán figyelni még az igére, vagy nem is akarnak.Túl fáradtak a feladataik miatt, vagy közömbösség van bennük. A kicsik még  nem tudnak különbséget tenni értékes és értéktelen, fontos és mellékes között. Még nem önállóak, viszont cél, hogy akarjanak tovább növekedni és a felnőtt korba lépni. 

Mike Bett naprendszer példáját folytatva, vannak olyan tanítványaink/mentoráltjaink, akikkel egy közepes pályán mozoghatunk. Havonta tartjuk velük a kapcsolatot a megszabott időn keresztül. Azt érzékeljük, hogy akit vezetünk önállóbb, már nem szükséges napi vagy heti szinten fogni a kezét. Amikor képes az alapján cselekedni, amire tanították őt, akkor egy másik pályára kerül a kapcsolati naprendszerben. Persze a mentorált érzi a hiányunkat, viszont a növekedése szempontjából fontos a távolság. 

Nagykorúság, felnőttkor

Cseri Kálmán úgy jellemezte a nagykorú keresztényeket, hogy van szellemi étvágyuk. “Tanulni szeretnének, megismerni egyre jobban Istent, Jézust. Növekedjetek az ismeretben – olvassuk az egyik levélnek a végén. És ők növekedni akarnak. …. A nagykorúság egyik jellemzője, hogy tanulni akarok, legfőképpen az én Mesteremtől.” (Cseri, 2005)

A prédikációjában kifejti, hogy a nagykorúak érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és rossz megkülönböztetésére, mert egészen Istenre bízzák magukat, hogy Isten állapítsa meg, mi jó és mi rossz. Amire Isten azt mondja: jó, arra ők is azt mondják. Amire Isten azt mondja: gonosz, attól ők tartózkodnak, sőt iszonyodnak tőle. 

Cseri Kálmán szavait olvasva megfordulhat bennünk: Mi magunk elértük-e már a felnőttkort, vagy csak azt hisszük? Ha akarunk tanulni a Mestertől, Krisztustól, akkor tényleg egy életen át tartó ez a tanulás. És milyen jó, hogy lehet személyes kapcsoltunk az Atyával Jézus Krisztus által. Ő elvezet minket minden igazságra.

Összefoglalás

Mások vezetése esetén elsődleges, hogy Isten után menjünk, és neki adjuk oda magunkat. Ő tesz minket képessé és bölcsé, Ő tudja igazán mi a jó és mi a rossz. Ő tudja, hogy mikor merre menjünk és kivel mennyi ideig, milyen közelségben haladjunk az úton. 

A kapcsolati naprendszerünk esetében, fontos hogy egyik ember se maradjon ugyanazon a pályán. Hiszen a tanítványi/mentori kapcsolatban cél, hogy akiket vezetünk azok növekedjenek, önállóak legyenek, felelősséget vállaljanak, mások tanítására és vezetésére alkalmasak legyenek, kiskorúságból felnőtté váljanak. A tanítványi kapcsolataink idővel átalakulnak, de mélységében testvéri kapcsolatok maradnak.

Forrás: